Színházi Élet, 1933. január 29–február 4. (23. évfolyam, 6. szám)

1933-01-29 / 6. szám

Felednélek, t­e nem tudlak LEVÉL. Egy csalódás kezdete. VÁLASZ. Itt az a baj, hogy ön nagyon el­árulta magát. Elárulta a lelkét, az érzelmeit. Hogy mit lehetne tenni? várni türelemmel. Várni szemrehányás nélkül. És várni büszkén. Ilyenkor állhat még be fordulat. Egyébként pedig — fájdalom, — ha valaki el akar menni és végül mégis marad, erre csak egy mód van : ha magától akar maradni. Erőltetni nem lehet senkit. «Magda. Egy a sok közül.» LEVÉL. megnyugtatott. A válaszára büszke vagyok és teljesen Érdekes, mintha a beszélfi tehetsé­gem is javult volna — mi ez? Köszönetemet nem is tudom szavakban kifejezni. A barátnőm is készül önnek Imi. VÁLASZ. Igen örülök, hogy Jót irtom, hogy olyat írtam, aminek hasznát vette. Egyáltalán az ilyen levelek a legkedvesebb örömeim. A barát­nője levelét várom. Hogy mit jelent az, h­ogy a beszélőképessége megjavult ? Semmi az egész — csak egy kis autoszuggesztió. Csak így tovább a megkezdett úton. Regényemről irt elismeré­s ,a­­mit külön nagyon köszönöm. Eltettem azok közé az emlékeim közé amelyek e — nekem igen kedves — munkámra vonatkoznak. Ha lehet: privát levélben LEVÉL. Huszonnégy évet megértem, de így még nem fájt soha semmi. Senki még így nem bánt velem, — vissza kell ezt adni valami módon, fájjon az ő­szive is egy kicsit. VÁLASZ. Szoktam ugyan privát levelet is írni, de igen kényes esetben. Az öné nem az. Higyje el, ez még nem is megbántott szerelem. Egy kis sértett hiúság. Azt viszont nem állítom, hogy ez nem­­ új annyira. Sőt : akinek tehetsége van hozzá, hogy kimélyítse ezt a speciális fájdal­mat — még jobban, még élesebben, mint az Igaz. ön ismneri a körülményeit legjobban, én csak biz­tathatom : adja vissza neki a kölcsönt, minél előbb. Meglátja, milyen nyugodtan fog aludni utána. Egy lány, aki elment tőlem LEVÉL. Mit lehet ilyenkor tenni ! VÁLASZ. Uram, az ilyen kedves, futó dolgok csak akkor kedvesek, ha minden rendben van. (Majdnem azt mondtam: A kislány habozik a múlt és ha futó dolgok.) és Jelen között — — ez az egész ! Nem­ tud dönteni. Ugy látszik az a genre, akinek emlékei vannak és — az emlékek mindig veszedelmesek. E pillanatban úgy áll a dolog, hogy ön is — hamarosan emlékké fog válni a szívében. Ki kell várni türelemmel, amíg visszatér az újabb emlékeihez. «I­tem játék.» LEVÉL. Meg lehet kérdezni az illetőtől komoly formában, én-e, vagy a szüleim? VÁLASZ. Sőt, ez kötelessége önmagával szem­ben. Manapság igen szeretnek urak minden felelősség nélkül flörtölni, udvarolni és a kon­zekvenciák elől egyszerűen odébb állni. Ne a szüleire bízzu, Intézze el saját maga ! De ezt ám ügyesen, a megfelelő időt, pillanatot, a meg­felelő formát eltalálva kell elintézni. Semmi Irsay Nóra, Kardos Géza, Halassy Marika Debreceni Csokfonay Színház: «Erdélyi kastély» (Foto Berlik!) 65

Next