Színházi Élet, 1933. február 5–11. (23. évfolyam, 7. szám)
1933-02-05 / 7. szám
HONUNK. SZIEBBILIBILI&Ü LEÁNYAIHOZ Írta: LENGYEL MENYHÉRT E régies címmel fordulok a fiatal magyar nők nagy csoportjához, tanáccsal, figyelmeztetéssel, ahogy tetszik, sok jóakarattal s némi tapasztalatokkal... Azt akarom nekik mondani, hogy: ne legyenek színésznők, ne menjenek színi pályára, filmcsillagnak se készüljenek, azonban foglalkozzanak a dologgal. Úgy foglalkozzanak vele, mint ahogy a főzést tanulgatják, noha nem készülnek a szakácsnői pályára, — mint ahogy a varrót megtanulják, bár nem mindenki akar hivatásos varrónő lenni, — mint ahogy a gép- és gyorsírást megtanulják, bár... de ez utóbbi hasonlat nem jó, mert állást, munkát, foglalkozást a mai világban minden fiatal lány szívesen vállalna. Tehát, hogy a tárgynál maradjunk: — foglalkozzanak fiatal lányok a színészettel. Vegyenek belőle kurzust, mint ahogy tanulgatnak mindenféle mást is... Azt sem mondom, hogy színiiskolába iratkozzanak, mert ez már elhatározás, pályaválasztás s majd a végén ha ott állanak az oklevéllel s nem tudnak elhelyezkedni s a színészet proletariátusának úgyis fölös számát szaporítják, akkor keserű szemrehányást tehetnének ... Hanem, akinek módja van rá, csináljon végig egy kis kurzust valamelyik ismert színészpedagógusnál, aki pedig ezt sem teheti, magánszorgalomból próbálgassa egy kicsit a dolgot... Legyen magántanuló. Például vegyen elő egy színdarabot, amelyben neki való szerepet sejt s próbálja azt betanulni ... Felmondani — eljátszani. Ha másnak nem, baráti, barátnői, — családi körének. Aki pedig a műkedvelői előadásig eljut — az már nagy lépés. Nagyon soknak nem fog sikerülni semmi, — magától ki fog derülni az alkalmatlansága. Akkor is mit vesztett velel. Foglalkozott egy szereppel, egy színdarabbal, — ha színházba megy mindenesetre lesz sejtése a dologhoz, a mesterségbeli részhez, mint ahogy a kottaismerő előnyben van egy szép koncerten a zeneileg teljesen tudatlan felett... Ha ellenben kide-