Színházi Élet, 1933. február 5–11. (23. évfolyam, 7. szám)

1933-02-05 / 7. szám

HONUNK. SZIEBBILIBILI&Ü LEÁNYAIHOZ Írta: LENGYEL MENYHÉRT E régies címmel fordulok a fiatal magyar nők nagy cso­portjához, tanáccsal, figyelmeztetéssel, ahogy tetszik, sok jó­akarattal s némi tapasztalatokkal... Azt akarom nekik mon­dani, hogy: ne legyenek színésznők, ne menjenek színi pályára, filmcsillagnak se készüljenek, azonban foglal­kozzanak a dologgal. Úgy foglalkozzanak vele, mint ahogy a főzést tanulgatják, noha nem készülnek a szakácsnői pályára, — mint ahogy a varró­t megtanulják, bár nem mindenki akar hivatásos varrónő lenni, — mint ahogy a gép- és gyorsírást megtanulják, bár... de ez utóbbi hasonlat nem jó, mert állást, munkát, foglalko­zást a mai világban minden fiatal lány szívesen vállalna. Tehát, hogy a tárgynál maradjunk: — foglalkozzanak f­iatal lányok a színészettel. Vegyenek belőle kurzust, mint ahogy tanulgatnak mindenféle mást is... Az­t sem mondom, hogy színiiskolába iratkozzanak, mert ez már elhatározás, pálya­választás s majd a végén ha ott állanak az oklevéllel s nem tudnak elhelyezkedni s a színészet proletariátusának úgyis fölös számát szaporítják, akkor keserű szemrehányást tehet­nének ... Hanem, akinek­­ módja van rá, csináljon végig egy kis kurzust valamelyik ismert színészpedagógusnál, aki pedig ezt sem teheti, magánszorgalomból próbálgassa egy kicsit a dolgot... Legyen magántanuló. Például vegyen elő egy szín­darabot, amelyben neki való szerepet sejt s próbálja azt be­tanulni ... Felmondani — eljátszani. Ha másnak nem, baráti, barátnői, — családi körének. Aki pedig a műkedvelői előadásig eljut — az már nagy lépés. Nagyon soknak nem fog sikerülni semmi, — magától ki fog derülni az alkalmatlansága. Akkor is mit vesztett velel. Foglalkozott egy szereppel, egy színdarabbal, — ha színházba megy mindenesetre lesz sejtése a dologhoz, a mesterségbeli részhez, mint ahogy a kottaism­erő előnyben van egy szép kon­certen a zeneileg teljesen tudatlan felett... Ha ellenben kide-

Next