Színházi Élet, 1933. február 19–25. (23. évfolyam, 9. szám)
1933-02-19 / 9. szám
könyvesboltokat. Hadd olvassa a nép s ítéljen! Ha elnyomjuk ezt a kis szemetet, meg azt hihetik, hogy alapja van! Hat krajcárt kérünk példányonként. KAUNITZ: Meg fogunk gazdagodni. JÓZSEF: Ez megy a szegényeknek... (Güntherhez.) Kérem rögtön. GÜNTHER: Ó Sire, talán — KAUNITZ: Nem olyan sürgős!... JÓZSEF: Rögtön a nyomdába! KAUNITZ (a császárt utánozva): Rögtön! (Günther, Kolowratel.) JÓZSEF: Zsarnok, vérivó, hitetlen! Nézze csak ... Itt van ez a seefeldi kolostor, ahol Ágoston-rendiek hetekig kínoztak egy leányt, hogy kikergessenek belőle százmillió ördögöt. A főördög mikor véjsre a leányból kiszállt, még egy hosszú beszédet tartott a néphez, az egész környék népéhez, aki odagyűlt, — a főördög! Itt van a jelentés! Ezért vagyok én zsarnok, mert szétkergetem az ilyet... (Egy másik írást kapva föl.) Itt vannak az alpesi jezsuiták. Ezek szülő asszonyok testére a rend szabályait teszik. KAUNITZ: Hát nincs ott bába a környéken? JÓZSEF: Hát lehet!? Hát engedik!? Itt vannak szerzetesrendek olyan birtokokkal, hogy Esterházynak nincs különb. Egész szabályzatuk az, hogy egy szót ne szóljanak! Egy kukkot! Nekem néptanítók kellenek s nem némák és nem kuruzslók. Zsarnok! Hogyne! Rendeket, melyek iskolát nem tartanak, beteget nem ápolnak, a tudományban nem tűnnek ki, kiirtom a világból mind! KAUNITZ: No de nem olyan hirtelen-Ki oldja fel e szerzeteseket fogadalmaik alól? Erre gondolt felséged? JÓZSEF: A szűziség alól nem kell feloldani őket! Ezt rég elvégezték ők maguk. A szegénységi fogadalmat viszont sohsem tartották be, hiszen mind gazdagok. Most aztán betarthatják, hogy elvesszük a javaikat. KAUNITZ: A magyar püspöki karhoz leírt felséged? JÓZSEF (jobbfelé): Kolowrat! A leiratot!... Ott van készen ... KAUNITZ: A püspökök haragszanak. Azt mondják szegények: szomorú az, hogy a király, aki mindenkit meghallgat, még a zsidókat is, a püspökök elől elzárta a szívét. JÓZSEF (erélyes): A kánoni jog kötelezi a főpapságot arra, hogy javadalmai egy részét egyházi célokra és alamizsnára adja. KAUNITZ: Hm! Ez diéta elé tartozik... JÓZSEF: Ez az emberiség dolga! Mi haszna van az államnak abból, hogy egyegy püspök gazdagabb egynémelyik fejedelemnél? Ez a népet nem oktatja. Hány lelkész élhetne meg csak egy kis részéből 106 e vagyonnak! Hány ember lehetne boldog! KAUNITZ: Mondom diéta... KOLOWRAT (belépve): Itt van a leirat ... JÓZSEF (az Írásba pillantva): Az egyházi javak Magyarországon az államm és a vallás birtoka. Püspökök, prelátusok, klastromoik, csak haszonélvezők a reájuk rótt kötelességek fejében. Ez az igazság. S ezen nem változtathat semmiféle alkotmány, sem diéta, sem semmi a világon. KAUNITZ (Kolowrathoz) : Készít belőle egy kivonatot, külön a prímásnak.. . Azt meg kell írni világosan, hogy az elkobzott szerzetesi javakat iskolai célokra fordítjuk... JÓZSEF: Fölösleges! Én nem tartozom igazolni magam! (És Kolowrat el.) KAUNITZ: A pápai bullák? JÓZSEF: A pápai bullák kitépendők a rituálékból... KAUNITZ: Nem éppen apostoli módja az elintézésnek. Vallási ügyekben valamivel szelídebb formákat ajánlanék — éh csak egy árnyalattal. Egyáltalán nem értem ezt a sietséget... JÓZSEF: Nekem nincs időm... KAUNITZ: Kissé türelmetlen felséged ... Hallom az Augartenben egész nagy tengebélyes fákat ültetett, holmi kedves ki a növendékek helyett. JÓZSEF: Én nem érek rá megvárni, amig a cserjék kinőnek. KAUNITZ: Holott ez a természetes. JÓZSEF: Röpülni ha tudnék a céljam felé! Ha látnám kivirulva már, amit elvetek. KAUNITZ: Ha arathatna, mielőtt itt is nyár! JÓZSEF: Tizenöt évig vártam tétlenül az anyáim mellett, szenvedtem! Ön tudja hogy ez mi volt! Már most itt vagyok a csúcsokon, s itt van nekem Ausztria, Magyarország, Belgium, Lombardia... A Dnyesztertől az Adriáig ez mind az enyém! ez mind vár, remél, s Európa figyel engemet... KAUNITZ: Európa bálványa felséged! JÓZSEF: Egy ember. De ha volt valaha ember a világon s a történelem előtt szinte mámorosan, hogy alkosson, segítsen, hogy jót tegyen és csakis jót, úgy esküszöm, én vagyok az! Megyek. Dolgozom! Akarok! Habozás nélkül. Ki fél? Kötelességeim vannak, mint még senkinél soha — és van egy hitem és van egy han ami szól bennem... minden vágy, öröm célok és remény, minden zeng bennen mint egy orgona: eredj! Bátran! Gyújt világot végre! Hasítsd föl e század éjjele a fénynek, hadd legyen itt egy boldog 11 KAUNITZ: És egy nagy egysége;