Színházi Élet, 1933. április 2–8. (23. évfolyam, 15. szám)

1933-04-02 / 15. szám

ÖRSY (a jobboldali ajtón beront. Szín­házi rovatvezető, elegáns, szép fiú, mintha skatulyából vették volna ki): Engem ke­resnek? Kérlek, várok egy telefont. (A te­lefonba.) Halló! Igen, én vagyok. (Beszéd közben fuvolahangon érzeleg, időnként önkéntelenül hajlong, mintha az, akivel beszél, láthatná.) Hát milyen kedves. Keee-zeee-it csókolom. Drága, hogy felhí­vott ... Kimondhatatlanul... (Hirtelen elkomolyodik.) lesz a mester? Igen! Szóval, fél hatra itt (Újra olvadozón.) De ugye, elkíséri? Drága, drága asszony... Hát akkor legalább érte jön. Ne legyen kegyetlen ... Köszönöm. Kezeit csókolom. (Leteszi a kagylót.)­­ LUKÁCS (unottan): Ki volt az? ÖRSY (nagy gesztussal) : A világ leg­szebb asszonya. BOLGÁR (az asztalnál egy újságot la­pozgat, leül. Mormogva) : Szóval, a jelen­legi szeretőd. ÖRSY (színlelt megdöbbenéssel): Miért gondolod, kedves bátyám? BOLGÁR (somolyogva) : Mert a világ legszebb asszonya mindig a jelenlegi sze­retőnk. ÖRSY: Nagyon szellemes, de a jelen esetben (gálánsan) sajnos, nem igaz. Saltennéval beszéltem. LUKÁCS: A nagy hegedűember fele­ségével? ÖRSY: Igen. Jelezte, hogy Saiten fél hatkor itt lesz­ nálam. (Fontoskodva.) Megígértem, hogy kibékítem a régi im­presszáriójával, Colombinivel. Persze, úgy avanzsálom a dolgot, mintha véletlenül találkoznának. Két esztendeje nem is be­szélnek egymással, de most sikerült őket leszerelnem. Mindkettőjüknek érdeke, hogy újra együtt dolgozzanak. Saiten ke­resve sem találhat jobb menedzsert, mint amilyen Colombini. Hogy pedig Colombi­ninek mit jelent, hogy ő hozhatja Saitent, azt ugye, mondanom sem kell. Saiten ma a legnagyobb. LUKÁCS: Jó, jó, ezt mind értem, csak azt szeretném tudni, hogy neked mit hoz a konyhára ez a­­ leszerelési konferen­cia. ÖRSY (a cigarettáját nézi): Semmit. Igazán, majdnem semmit. Higyjétek el, inkább az asszony kedvéért teszem. LUKÁCS (mormogva) : Az se rossz üz­let. (Hirtelen.) Az asszonynak szép kis botránya volt... ÖRSY: A Thurzó Sándor bolondériá­jára gondolsz? Ugyan kérlek, arról Erika igazán nem tehet. BOLGÁR (felhúzza a homlokát, hal­kap ): Erika?! 108 LUKÁCS (gúnyosan): No, ez vita ható... ÖRSY (dühösen): Nem ismered Er­kát. Ő nem az a standardizált tuca asszony, aki ma ezzel, holnap azzal. < valahogy a régi világból, a nagy szeri tők, a grande amoureuse-ök fajtájáb való... LUKÁCS: — akiknek sírfáján csak­­ a három szó állhat: Élt, tisalt, meghalt. ÖRSY (bosszúsan legyint. Mikor meg­szólal a telefon, odamegy Bolgárhoz , odahajolva hozzá, halkan mond valami Nem hallani, miről beszélgetnek). LUKÁCS (a telef­onnál) : Igen, én va­gyok. Igen, kérem. Nem, kérem. Nem vol időnk elolvasni. Talán a jövő héten. Ner Nem. Kezét csókolom. (Leteszi a kagylót Ezek az írónők. BOLGÁR: Na hát halljuk! Mi is va azal az­­ Örsyre kacsint.) Erikával? LUKÁCS (hogy Örsyt hergelje, közön­bösen odaveti): Thurza szeretője. ÖRSY (magából kikelve): Nem iga. Nem igaz! BOLGÁR (mosolyogva) : Kedves öcsén egy gentleman csak akkor véd ilyen szen­vedélyesen egy hölgyet, akit mással hoz­nak gyanúba, ha azt szeretné, hogy ne­ hozzák gyanúba. LUKÁCS (a szoba másik végében, Örsi­hez, halkan): Vigyázz, aforizma! Az őre is csak "priváti" tud ilyeneket mondan­i cikkeiben, ne adj Isten! ÖRSY (ijedten): LUKÁCS (legyint): Meghallja! Nagyot hall! BOLGÁR: Mondjátok, ki az a Thu^d , Sándor? ÖRSY (megütközve) : De kedves bátyán­ezt csak tudod? BOLGÁR: A dunántúli nábob? ÖRSY: Igen. BOLGÁR: Aki Nagykanizsán porén ütötte az asturiai herceget? ÖRSY: Dehogy. Az már régen meghal A fia. A képviselő. BOLGÁR: No és mit csinált, hogy an­­nyit beszélnek róla? ÖRSY (mindig jobban megdöbbenve) De kérlek, hát nem olvasol újságot? BOLGÁR (őszintén): Nem én, fiam. E az előnye, ha az ember esztéta, műkritika, meg mi az ördög. Nem kell tudnia, mi tör­ténik a világban. Már vagy tíz eszt?nd előtt is csak a magam dolgait olvasgat­tam. Akkor még érdemes volt Most má azt se mindig érdemes. (A többiek udva­rias tiltakozására legyint.) Áh, örek­szik , legény. Ds hogy én azt a sok zöldséget amit ti, kedves fiaim, összehordtok, min VC jP ' . f- T fr­t> ,, -Irt* ' s Beretvás pasztilla fejfájás ellen

Next