Színházi Élet, 1933. április 2–8. (23. évfolyam, 15. szám)
1933-04-02 / 15. szám
SLAPAJ : Kérlek alássan, Gyurkával a tárlaton voltunk, ő is most jött... LUKACS: Már megint Gyurka! Persze, a nap hőse! Gyurka! GYÖRGYI (U)25 éves, filigrán termetű, megjelenése nagyon lányos, szinte kisleányos. Nem a Mai Lány, még kevésbé A Dolgozó Nő, kedves, vidám, természetes, a férfiakkal szemben az a bizonyos jó pajtás, akit mindenki szeret. Amellett van benne valami macskaszerű, hízelegni tudás és puhaság, ami kívánatossá teszi. Egyszerű tailleur van rajta, kabátja alatt pullower. Hóna alatt aktatáska, amit a baloldali íróasztalra tesz. A középső ajtón lép be): Jó estét! Engem szapultok? ŐRSY: Szervusz, Gyurka! GYÖRGYI (meglátja Bolgárt, kitörő örömmel feléje siet, közben futólag kezet fog Örsyvel). LUKÁCS (távolabb áll, félrehúzódva): GYÖRGYI (nem vesz róla Tódor bátyám! Jaj, de örülök! tudomást): LUKÁCS (a háttérben, epésen): No, hála Istennek, itt a primadonna! GYÖRGYI (Bolgár vállára teszi a kesét, nagyon melegen) : Úgy hiányzott, hogy négy napig nem hallottuk azt a kedves, zsörtölődő hangját! Már igazán jól érzi magát? Nem kellett volna még otthon maradni? (Hirtelen gyerekes kedveskedéssel a nyakába csimpaszkodik és gyors csókot cuppant az arcára.) Ugye, szabad? BOLGÁR (szinte szégyelli, mennyire jól esik a kedveskedés) : Nekem aztán érdemes volt kicsit betegeskedni... GYÖRGYI: Már nem köhög? BOLGÁR (a homlokára üt): Lám, majd elfelejtem. Hoztam ám valamit! (Zsebébe nyúl, gyűrött papírzacskót vesz elő.) Cukkedli! Az orvos adta köhögés ellen, de nagyon ízlett, hát ami megmaradt, gondoltam, elhozom magának, kisgyerekem. GYÖRGYI (mosolyogva átveszi). BOLGÁR: No, kóstolja meg. GYÖRGYI (a zacskóba nyúl, kivesz egy szem cukrot, szopogatni kezdi. Látszik az arcárt, hogy szenved, de ezt a világért sem árulja, el). BOLGÁR (gyanakodva figyeli): ízlik? GYÖRGYI: Nagyon, nagyon jó, köszönöm szépen. LUKÁCS (a háttérben): Ha majd kicsacsendltad magad, rólam is tudomást vehetsz. GYÖRGYI (gyorsan feléje fordul): Szervusz, Emberevő Pokróc! ŐRSY (nevetve): Emberevő Pokróc? GYÖRGYI (miközben mindkét kezét nyújtva, Lukács felé indul): Igen, mert mindig úgy csattogtatja a fogát, mint egy emberevő és olyan goromba, mint a pokróc. (Odalép Lukácshoz, aki ahelyett, hogy megfogná feléje nyújtott két kezét, nagyot üt előbb az egyikre, aztán a másikra.) 110 GYÖRGYI (nevetve elfordul tőle): Süsd meg! (A fogashoz megy, leveszi a kalapját. Slapaj igyekezettől kipirult arccal odaugrik hozzá, lesegíti a kabátját.) Köszönöm, Gabi. (Megszólal a telefon.) LUKÁCS (fölveszi a kagylót): Halló! Alászolgája! Sajnos, a főszerkesztő Úr még nincs idebent, de utasítást adott, hogy ... (Félig elfordul, mintha halkan tovább beszélne. Egy perc múlva.) Alászolgája! (Leteszi a kagylót.) Ezalatt: GYÖRGYI (még a fogasnál retiküljéből kis fésűt vesz elő, fésülködik, bepúderezi az arcát, aztán lehúzza magához a Slapaj fejét, egy-két gyors mozdulattal az ő orrát is bekeni púderrel. Közben: Hallod Örsy, tudok egy nagyszerű pletykát, majd aztán elmondom. Fölhasználhatod. (Slapajhoz.) Igen, most már gyönyörű vagy. SLAPAJ (vajaskenyeret vesz elő, majszol, közben Györgyit bámulja). ÖRSY: Vajas? SLAPAJ: Sonkával! ŐRSY: Brrr! T Kikapja a kezéből és tovább eszi. SLAPAJ : De ha nem szereted ... ŐRSY: Csak emberszeretetből, hogy a sok evés az agyadra megy. Félek, SLAPAJ: Miért, te olyan sokat ettél? LUKACS (gyanús kedvességgel) : Az előbb éppen rólad beszéltünk, drága Györgyikém. Mondtam, (Széles gesztus.) hogy milyen remek, milyen ragyogó volt a cikked. GYÖRGYI (örömmel): LUKÁCS (fontoskodva) Komolyan? : És mondhatom, óriási sikered volt. Az egész város rólad beszél. Tegnap óta nagyobb ember lettél, mint (úgy tesz, mintha megfelelő hasonlatot keresne) mint a Miki egér! GYÖRGYI ( aki a dicséretre sugárzó arccal feléje közeledett, bosszúsan elfordul) : Váljék egészségedre. LUKÁCS: Mi? GYÖRGYI: A pukkadás. BOLGÁR (nevetve): Már megint veszekedtek? SLAPAJ: Remek volt, amit Györgyi írt. LUKÁCS: Mi az, már te is beleszólsz? Mars ki! SLAPAJ (segélyt kérőn körülnéz, valamennyien nevetve hessegetik kifelé. Morogva kimegy.) LUKACS: Ismétlem, nekem tetszett a cikk, de Őrsy ugyancsak szidta. ŐRSY: Ne csinálj rossz vicceket. LUKÁCS: Elárulhatom, hogy kit mondott róla. Hogy rossz volt, rémesetele volt túlzásokkal, hogy az év legbutább cikkeinek nemzetközi versenyén bátran