Színházi Élet, 1933. április 9–15. (23. évfolyam, 16. szám)

1933-04-09 / 16. szám

RETEK (közben Holubár leült a szom­szédon asztalhoz, újságot vesz elő és ol­vasni kezd): Odanézzetek, ki jött most be a kávéházba. Holubár, az olympiai nehéz­súlyú világbajnok. BLITZ: Holubár? Mondja, rokona ez annak a Holubárnak, akit Mátyás király legyőzött Budán. Mikor kutyavásár volt? GOMBA: Nem. Azt a Holubárt Holz­mannak hívták. (Ugratva, gúnyosan.) Na Blitz úr, ezt vágja pofon. BLITZ: Ezt? Én? Hát én fogadok ma­gával, hogy én ezt úgy vágom pofon öt percen belül, hogy Jokernek nézi a Göncöl­szekeret. GOMBA: Na öregem, ezt kézből meg­kontrázom. RETEK: Én bemondom a kasszát. BLITZ: Az a kérdés, hogy mennyi van a kasszában? RETEK: Hát ne vicceljünk urak, én csak annyit mondok, hogyha a Blitz a Ho­lubárt pofonvágja, én fizetek abban a mi­nutában tíz pengőt. BLITZ: Azt elhiszem. Jó volna tíz pengőért résztvenni egy ilyen látványos­ságban, hogy esetleg a Holubár hogy töri össze az egész kávéházat és esetleg benne engemet is, ha el nem tudok idejében isz­kolni. Itt most nincs tömeg, aki közénk álljon. (Ránéz a két pasira.) Vagy az urak hajlandók esetleg a tömeg szerepét ját­szani? GOMBA és RETEK (egyszerre): Na, azt már nem. BLITZ: Na látják drágáim, könnyű csak így beszélni a levegőbe. RETEK: Na azért ami a levegőt illeti, a levegőbe nem mi beszélünk, hanem te be­szélsz. Az előbb még borzasztó nagy volt a szád, azokkal a pofonokkal. BLITZ: Hogyne, majd előbb kimaszkí­rozom magam kecsegének, hogy egy ilyen hülyeségbe beleugrom. Majd tíz pengőért bolond leszek venni magamnak azt a san­szot, hogy ez a Holubár úgy összetöri a csontjaimat, hogy a Kisfaludy Stróbl Zsig­mond se tudja összerakni szobornak. RETEK: Na, tudod mit, csak azért, mert olyan nagyon jöttél az előbb azokkal a dajkamesékkel. (Utánozza Blitzet.) Úgy vágtam pofon a száját, úgy vágtam po­fon a Breitbartot, hogy így meg úgy vág­tam pofon a Weisz Ricsit, hát most néz­zük, spendírozok erre a célra egy húszast. BLITZ: Azt elhiszem, hogy néznéd húsz pengőért, miként szakítja szét az izom­szalagjaimat a Holubár, hogy a Winter­nitz, az Ádám, a Hültl, a Verebély, a búr­kalappal együtt se tudnák összevarrni. GOMBA: Úgy látom édes öregem, be­gyulladtál a pofontól, pedig az előbb de nagy volt a melled. BLITZ: Hát ha nagyon akarod tudni, hajlandó vagyok egy percen belül pofon­vágni a Holubárt, de nem húsz pengőért. (Kis gondolkodás után.) Ha adtok negyven pengőt, pofonvágom. GOMBA: Benne vagyok. Én adom a másik húszast. Én nekem megér húsz pen­gőt, hogy lássalak összemenni, mint a jó tejet nyáron. BLITZ: Gemacht ! De hogy kapom meg a 40 pengőt rögtön a pofon után? RETEK: Ezt tényleg el kell dönteni, mert a pofon után ez az ember matróz­húst csinál a kávéházból. BLITZ (pillanatnyi gondolkodás után): Már meg is van, úgy fogjuk csi­nálni, hogy én kikezdek vele, majd oda­lépek, a jobbkezemmel pofonvágom, a bal­kezemet felétek tartom kinyújtva, te a pofon után a bal kezembe adod a negyven pengőt és elrohantok, remélve, hogy a szé­kely gulyásba nem akartok lenni a ká­poszta. RETEK: Mi az, hogy elrohanunk? Mint hímszarvas, kit vadász sérte nyíllal. De a technikai megoldás nagyon jó. BLITZ: Szóval keziuienem. RETEK (miközben Blitz elfordul): Azt hiszem, nagy blama lesz. BLITZ (közben fixírozza Holubárt, majd hangosan): Hallatlan, hogy micsoda ala­­kok járnak ebbe a kávéházba, lassanként már­­ nem lehet idejönni. HOLUBÁR (leteszi az újságot és kihí­vóan néz Blitz felé). BLITZ: Rettenetes, micsoda publikum jár ide újabban. Csupa kültelki alak. Az ember úgy érzi magát, mint a ligeti cirkuszban. Tiszta fűrészpor a hangulat. HOLUBÁR: Talán rám érti uraságod? BLITZ: Akinek nem inge, ne vegye ma­­gára. HOLUBÁR: De én magamra veszem, maga pitiáner, egy, kettő, mars ki innen a kávéházból, mert úgy kivágom, hogy az Oktogonon szedi össze magát! BLITZ: Maga engem? (Hetek és Gomba reszketve felkelnek az asztaltól, Retek ke­zében ott van a negyven pengő és remegve iszkolnak hátrafelé a kijárat irányába.) Előbb én magát, maga hentesreklám. HOLUBÁR (rettenetesen ordít): Mi? Miiiii? Eltaposlak te esőkukac, te mezei poloska. (Óriási lépésekkel közeledik, Re­tek és Gomba remegnek a sarokban.) BLITZ (most hirtelen elébe ugrik): Te öreg lóvirstli. (Rettenetesen pofonüti, a balkezével elkapja a negyven pengőt, Retek és Gomba kirohannak.) HOLUBÁR (ezalatt rettentőt ordít és egyszerre két kávéházi széket kap fel és magasan felemeli a levegőbe, miután azon­ban Retek és Gomba kirohantak, lassan leereszti a két széket és elmosolyodik.) BLITZ: Itt van öregem a húsz pengő! (Kis noteszt vesz elő s belenéz.) Holnap délután hatkor a Pátria-kávéházban. FÜGGÖNY ig i ^ * < m

Next