Színházi Élet, 1933. május 28–június 3. (23. évfolyam, 23. szám)
1933-05-28 / 23. szám
nekünk annyira Király díj, mint az idei. Ezt önzetlenül írjuk, mert hiszen a vagyonunk roncsait nem Tempóra helyeztük, hanem Reichsheroldra, amely második lett (ott süllyedt volna el). Szóval mikor az idei Királydíjat nagyon megdicsérjük, nem aljas anyacsi érdekek vezetnek. Szeretnénk erről a Királydíjintézményről pár dolgot megírni, amit nem írtak meg mások. Például azt, hogy nálunk háború előtt a Királydíj majdnem akkora ünnepszámba ment mint a karácsony. Nem tiszteletlenség, hogy szent ünnepet és világi ünnepet összehasonlítunk. Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy a Királydíjat is hasonló titokzatos megbeszélések, sugdolódzások, boldog készülődések, lázas izgalmak előzték meg, mint az év legnagyobb ünnepnapját. A Királydíj nekünk, háború előttieknek ma is valami egészen különös nagy dolog. Háború azaz a fiatalok, utáluak, ban meg se értik, azonhogy miért más ez a versenynap, mint más versenynap. Számukra ez a délután annyit jelent, hogy gondosan kell felöltözni, jobbra-balra köszöngetni és tolongani. Mindezt pedig unják. Talán igazuk van. Nevessenek ki bennünket, öreg szentimentálisokat, akikben minden Királydíjkor Edelsheim Gyulay Lipótné grófnő Herceg Lichtenstein Jánosné és gróf Batthyány Gyula (László fotók)