Színházi Élet, 1933. május 28–június 3. (23. évfolyam, 23. szám)

1933-05-28 / 23. szám

N. LÁSZLÓ. LEVÉL: Kénlés operettkották leírása irránt. VÁLASZ: Tessék direkte a színházhoz for­dulni, annyival is inkább, mert nem értem jól a kérdéseit. Egyet írhatok: elég a melódia, csak az operett elfogadása után válik aktuá­lissá­ a teljes hangszerelés. B. ERZSIKE. LEVÉL: Egy vers. VÁLASZ: Mily kedves az utolsó négy sor: Félek attól, hogy elfelejtlek, Hogy vidám leszek, gondtalan, S nem marad meg az emléksátram, Hová behúzzam majd magam! . . . IBOLYA. LEVÉL: Megengedi-e, hogy Pes­ten való tartózkodásom idején érdeklődjek te­lefonon a level­eim­ben foglalt kérés sorsa iránt? VÁLASZ: Igen szívesen veszem, ha telefonál, ennek semmi akadálya, de azt már­is megír­hatom, hogy én hiába törekszem effélére, el­helyezni eddig még senkit sem tudtam. EGY JÓ ASSZONYANYAG! LEVÉL: Egy érdekes életsors leírása. VÁLASZ: A válaszom az, hogy: megváltoz­tattam a levél jeligéjét. Biztos, hogy igazam van. Sok szives üdvözlet. DECEMBERBEN AKTUÁLIS. LEVÉL: Ta­nácskérés egy családi és szerelmi VÁLASZ: Nem szokásom levélben ügyben­ válaszolni, nem bírok így sem a levéltömeggel sokszor, ami a címemre érkezik. De különben se tud­nék önnek semmit mondani, ez annyira ma­gánügy, hogy saját szíve és érzése szerint kell elintéznie. A «Bácsi» megszólítást tessék mel­lőzni. Ez komolytalan megszólítás és az én rovatom nem gyerekrovat. EMIL, AKI 20 ÉVES. LEVÉL: Mit csináljak szerelmi ügyemben. VÁLASZ: Egyelőre semmit. Várjon nyugod­tan, türelemmel, ha önnek így vagy úgy kel­lemetlenséget vagy bánatot okoz, kerülje ki mind a kettőt, ön teheti. Emil,, aki 20 éves, még egész nyugodtan teheti! G. D. C. LEVÉL: Elégedetlen vagyok önma­gammal. Milyen műveket olvassak? VÁLASZ: Erős önfegyelemmel lehet csupán azt a kisebbségi érzést, ami önben van, ellen­súlyozni. Csak vidám, derült, józan műveket ol­vasson, ne olyanokat, amelyek még inkább el­mélyedővé teszik és elszomorítják! HANNOVER: LEVÉL: Kérik­ a egy írásmű további sorsa felő­l. VÁLASZ: A levél nagy intelligenciája arra késztet, hogy megkérjem: küldje be Készséggel elolvasom és megmondom: címemre, mit le­het és mit kell tenni. Teljes címet kérek. Kéz­csók. KIS LEÁNY. LEVÉL: Szeretek egy fiút ö­­s szeret engem... de szül­eim egyelőre hallani sem ak­aarnak róla. VÁLASZ: Igazuk is van. Az ilyesminek meg kell érnie, ki ke­l forrnia. Ez alatt az idő alatt sem kell «szenvedni», hanem kitartással bírni a szép jövőbeni L. IRÉN: LEVÉL: Egy filmtéma! VALASZ: Ne méltóztassék rossz néven ven­ni, nem vállalkozhatom! Annyira el vagyok foglalva és semmi nagyobb munkába nem kezdhetek bele, még a magam terveit, munkáit, témáit is elhanyagolom. J. BÖZSI. LEVÉL: Egy élet! . . . VÁLASZ: Asszonyom, nagy merészség volna itt tanácsot adni, ebbe a sorstragédiába bele­szólni. Az ön intelligenciája nem is kért véle­ményt, csak közölte velem a tényeket, mert szükségét látta, hogy valakivel, egy emberrel, beszéljen a dologról. Egyet mondhatok: ha Pestre jön s fölkeres, talán többet tudok mon­dani, ha előbb — kérdek! Kézcsók és üdvözle'. Lőrincz Böske és Armenkó LII a bukaresti Református Kör műsoros estjén szép sikert arattak «Gavotte»-táncukkal (Fotó: Willi) Fuhr Piroska, a legkisebb primadonnajelölt szép kilátásokkal néz a jövőbe. Legalább is az első fellépése után kapott virágerdő ezt iga­zolta (Seidner felv.)

Next