Színházi Élet, 1933. május 28–június 3. (23. évfolyam, 23. szám)

1933-05-28 / 23. szám

NATVANY LILI LEVELE A KIRÁLYDÍJRÓL Szerkesztőnktől írásbeli feladatul kaptuk, hogy írjuk le a Királydíjat. Itt ülünk és rágjuk a ceruza végét (gumi — nagyon jóízű) és törjük a fejünket. Pontosan másfél óránk van a cikk megírására, mert csü­törtökön ünnep lévén, egy nappal előbb kell a kéziratot beszolgáltatni. (Tudjuk, hogy ez senkit nem érde­kel, de két sorral több.) Úgy érez­zük magunkat, mint iskoláskorunk­ban, amikor a tanár úr dolgozatul feladta, hogy ki volt nagyobb: Arany vagy Petőfi. Szerettünk volna valami egészen újszerűt és szenzációsat írni és minden mon­datnál azon vettük észre magunkat, hogy ezt­­ is, azt is már számtala­n>s elmondták előttünk. Végül rájöt­tünk, hogy ha­ megfeszülünk se tu­dunk újat kitalálni és legokosabb, ha pontosan leírjuk, amit a tanár úr múlt órán magyarázott. Úgy is tettünk — jelest is kaptunk. Most tehát elővesszük a hétfői lapokat és megnézzük, ki mit ír a Királydíjról. Lássuk csak... Jel­szavak: smaragdszínű gyep, ra­gyogó cilinderek, imprimé­, majom­ szőr, fekete-fehér dominál, gyö­nyörű asszonyok, daliás férfiak, büszke paripák — pár vicc az idő­ről, névsor, kész . . . Hát ez így egyszerű volna és veszélytelen — sőt igaz is, mert soha nem tetszett Ifj. Horthy István, Szapáry Erzsébet grónő, Miss Mom­batten, Mme Letelien és gróf Szapáry Antal a Király-díjon (László fotó) 11

Next