Színházi Élet, 1933. május 28–június 3. (23. évfolyam, 23. szám)
1933-05-28 / 23. szám
NATVANY LILI LEVELE A KIRÁLYDÍJRÓL Szerkesztőnktől írásbeli feladatul kaptuk, hogy írjuk le a Királydíjat. Itt ülünk és rágjuk a ceruza végét (gumi — nagyon jóízű) és törjük a fejünket. Pontosan másfél óránk van a cikk megírására, mert csütörtökön ünnep lévén, egy nappal előbb kell a kéziratot beszolgáltatni. (Tudjuk, hogy ez senkit nem érdekel, de két sorral több.) Úgy érezzük magunkat, mint iskoláskorunkban, amikor a tanár úr dolgozatul feladta, hogy ki volt nagyobb: Arany vagy Petőfi. Szerettünk volna valami egészen újszerűt és szenzációsat írni és minden mondatnál azon vettük észre magunkat, hogy ezt is, azt is már számtalan>s elmondták előttünk. Végül rájöttünk, hogy ha megfeszülünk se tudunk újat kitalálni és legokosabb, ha pontosan leírjuk, amit a tanár úr múlt órán magyarázott. Úgy is tettünk — jelest is kaptunk. Most tehát elővesszük a hétfői lapokat és megnézzük, ki mit ír a Királydíjról. Lássuk csak... Jelszavak: smaragdszínű gyep, ragyogó cilinderek, imprimé, majom szőr, fekete-fehér dominál, gyönyörű asszonyok, daliás férfiak, büszke paripák — pár vicc az időről, névsor, kész . . . Hát ez így egyszerű volna és veszélytelen — sőt igaz is, mert soha nem tetszett Ifj. Horthy István, Szapáry Erzsébet grónő, Miss Mombatten, Mme Letelien és gróf Szapáry Antal a Király-díjon (László fotó) 11