Színházi Élet, 1933. május 28–június 3. (23. évfolyam, 23. szám)

1933-05-28 / 23. szám

EGY LEÁNY. I­EVÉL: ... És most mégis csak aannak tudok örülni, amikor megtudom adni a betegeim­nek, amit kérnek. Szeretnék megadni nekik mindent s oly keveset adhatok... VÁLASZ: Az Isten áldása legyen az ön ne­mes munkáján és cselekedetein. ELRONTOTT ELET. LEVÉL: Legyen szives mgnyugtató választ küldeni, mert sokszor azt hiszem, nem bírom tovább . . . VÁLASZ: Pedig ezt bírni kell. Tovább kell vinni az életet, hittel, vallásos türelemmel és kitartással. Sokszor egy házasélet úgy látszik, megtörik, megroppan . . . aztán győz a legitim kötelék, az összetartozás diadalmaskodik. Le­gyen erős és tűrjön egy szebb jövendőért, amíg csak lehet. ÚJ TÁRGYILAGOSSÁG, 30. LEVÉL: Francia­ nyelvben való tudásomat akarom tökéletesíteni zenei vagy más kompenzáció fejében. VÁLASZ: Ne vegye rossz néven, de én isme­retségeket nem közvetíthetek, még ilyen rendes ég korrekt zászlókitűzés alatt sem. Ha ön hir­det és egy partnert talál, az más, de így az én rovatom viselné a felelősséget az egész is­meretségért ... ne haragudjon tehát, ha erre nem vállalkozhatom. JUCI. LEVÉL: Nótaszövegekl . . . VÁLASZ: Nincs erre nékem helyem, ked­ves Jucika. De bármelyik kottakereskedésben szívesen odaadják­ önnek a kért szövegeket. I WANT TO BE HAPPY. LEVÉL: Egy élet fordulásai egyetlen­ oldalon. VÁLASZ: Nem lehet ilyen nagy problémá­ban idegennek dönteni, még beleszólni sem lehet. Egy tanácsot azonban — általánosságban — mégis adhatok: Cselekedjen nemcsak a szíve, hanem az esze szerint. NEM EGfISZEN . . . ZSOLNA. LEVÉL: Egy nótaszövegből hiányzik két sor. VÁLASZ: Kedves Vio­ka, pótoljuk talán így: Nem óvtak meg —, mindhiába — Anyám intő szavai: Majd meglátod barna kislány. ÚGY FÁJ A BIZONYTALANSÁG. LEVÉL: Kibéküljek-e mégegyszer vele? VÁLASZ: Ha azt mondom: igen, ha azt mon­dom, hogy: nem, ez mindegy, mert úgyis ki fog békülni vele! önök nem összeillő termé­szetűek, ez az egész. Ezzel számolni kell , és ilyenkor az egyiknek deferálni kell. ROZÁLIA. LEVÉL: Várjak, míg az első je­lentkezik, vagy engedjek szüleim óhajtásának és foglalkozzak ezzel a másikkal? VÁLASZ: Válassza el a két dolgot. Az elsőt lehetőleg verje ki a fejéből (erős akarattal minden megy), és így legföljebb csak kellemes meglepetés érheti, minthogy a kellemetlenre el van készülve. Nincs semmi akadálya, hogy (természetesen minden kötelezettség nélkül), eleget ne tegyen szülői óhajtásának. DILEMMA, TEMESVÁR. LEVÉL: Egy kér­dési VÁLASZ: «Az élet parancsol.» Figyeljünk a szavaira. Ez minden amit üzenhetek önnek! RÖSSLER J. LEVÉL: VÁLASZ: Nem szabad Reklamációk­ rossz néven vennie, nincs figyelmetlenségről szó, nem is lehet, hi­szen mi minden előfizetőnk óhajtását azonnal törekszü­nk teljesíteni. Levelét átadtam rejt­vényrovatunk vezetőjének, Gratzer kultúrmér­nök úrnak és ő azonnal intézkedik. KRASZNITZKYNÉ, BUDAPEST. LEVÉL: Az alábbi pár sor­­ves VÁLASZ: Talán nem veszik rossz néven ked­olvasóim, elnézik ezt a kis hiúságot, ha közlöm az alábbi levelet szóról szóra és meg­hatott kézcsókot küldök az írójának: «Nem kérek semmit, hanem kívánok önnek igaz szívből minden jót, jó egészséget, hogy még sokáig, nagyon sokáig vigasztalhassa az önhöz tanácsért fordulókat. Isten áldása kisérje emberszerető munkáját.» SZÁSZ EDITH, (Székely Aladár felv.) a Belvárosi Színház tagja, Pécsett nyolc estén át sikerrel játszotta az írja hadnagy női fő­szerepét

Next