Színházi Élet, 1933. június 18–24. (23. évfolyam, 26. szám)
1933-06-18 / 26. szám
dom, hogy siet ez az iskolaóra. Intézkedhetdél, Magda, hogy megigazítsák. (Nevet.) SÁRI: Úgy-e mondtam, úgy-e mondtam? Tudtam, hogy el fogunk késni. (Lázasan rakja le a sapkáját.) OLGA : Na csak ne izgulj úgy ! MAGDA (Sárira érti) : Ez mindjárt be van gyulladva. Pedig Keszeg is csak most jött a másik oldalon. OLGA (kis aggódással) : Látott benneteket? MAGDA : Fütyülök rá ! Ha mi nem járnánk iskolába, ő nem kapná a fizetést. BÖSKE : De beggylre ! SÁRI (szemrehányóan) : Igazságtalan vagy. Tanít a tandíjért, nem? MAGDA : Először is te tandíjmentes vagy. Te stréber. Aztán persze te vagy a kedvence, amikor elfuvolázod neki a leckét. (Gúnyosan.) Te mindig tudod a legnehezebb fontsterlinget is. És te mindig tudod, mit kell írni. (Nagy megvetéssel.) Alfred Harveynek Liverpoolba. BÖSKE: Egy második Keszeg. SÁRI (durcásan) : Ti mind az ellenségem vagytok. Tehetek én róla, hogy jó tanuló vagyok? (Félig sírva.) Ha engem szeret a Kerekes? MAGDA (csúcsja) : A Kerekes ... A Kerekes .. . halljátok? A Keszegre azt mondja hogy a Kerekes ... BÖSKE (meggyőződéssel, szélesen) : Barha ! (Tusi felé, aki hangosan tanul) : Ez beg biddég bagol. TUSI: Hagyjatok, kérlek, hagyjatok. (A növekvő hangzavarban befogja füleit és folytatja). kereskedelmi életben szokásos stb. (Hangja hal A kul, elvész a zajban.) MAGDA : Látjátok? Nézzétek ezt a két strébert. Ezért nincs összetartás az osztályban. És ezért van nekem magaviseletből szabályszerűm. EDIT (felcicomázott, a többieknél jobban, de kislányosabban beöltözött lány. Elfogultan áll meg az ajtóban, halkan) : Jó reggelt. MAGDA (kis játék) : Jó reggelt. Hát ez kicsoda? SÁRI (felugrik, Edithez szalad): Jó reggelt, Barta, hogy kerül maga ide? (Halkan beszélgetnek.) MAGDA (Olgához) : Nem tudod, ki ez? OLGA : Dehogynem. A Barta. MAGDA : Ki az a Barta? OLGA (m..) : A Barta ! A magántanuló. MAGDA : És mit akar ez itt? OLGA : Várj, megkérdem tőle. (Integet neki.) Barta, Barta ! EDIT (közelebb jön) : Jó reggelt. Vadász. ( Kezet ad Olgának, a többiek körülállják őket egészen eltakarva Tusit, aki persze tovább magol.) OLGA : Jó reggelt. Mit keres maga nálunk? EDIT (zavartan hebeg) : Az érettségi... a mamám ... az instruktorom . .. OLGA : Na, nyögje ki már. EDIT (lassan belejön) : Az instruktorom ... azt mondja, hogy . . . most... az év végével... az érettségi előtt nem ártana végighallgatni az előadásokat. Meg kell ismerni a tananyagot, a tanárnőket, hozzá kell szokni a nyilvános felelésekhez. Mert (szégyenlős nevetéssel) én roppant félénk vagyok . . . MAGDA (hirtelen kezet ad neki, leereszkedően) : Járay Magda. (Más hangon.) És mért nem jártál eddig is velünk mint rendes tanuló? EDIT : Én még sohasem voltam rendes tanuló. Amikor az ősszel feljöttünk Pestre, a mamám azt mondta, hogy az nagyon közön ... nagyon közömbös neki, hogy én magánúton tanulok vagy sem. De azt nem engedi, hogy énértem reggel hétkor felverjék a házat. (Mint egy életprogrammot mondja.) Az én papám kormányfőtanácsos, a mamám méltóságos asszony. Mink, (így mondja), tizenegykor szoktunk felkelni és háromkor ebédelünk. ( Körülnéz.) Pedig milyen jó lenne mindig itt lenni maguk közt. I BÖSKE : Baga magántaduló? Boggya, bilyed az? (Megnézegeti, még meg is tapogatja.) EDIT (idegesen elhúzódik tőle, kényeskedve) Jaj, maga náthás. A mamám figyelmeztetett, nehogy valami betegséget vigyek haza. BÖSKE (megnyugtatólag, de eldugultabb orral, mint valaha) : Bost bár bulik. (Hatalmasat trombitál egy lepedőnagyságú zsebkendőbe.) SÁRI (előrefurakodik) : Mondja, miket tanult eddig? EDIT (könyveit mutogatja) : Kémiából az elektroliteknél tartok. A földrajzban most tanulom Európa kereskedelmi utak. Mi is van még? zés. SÁRI (fújja) : Francia, kerszámtan, levele-EDIT : Igen, a levelezés ! Az Instruktorom mondta, hogy kérdjem meg maguktól . . . ( Keresgél a könyvek közt, mialatt. ..) TUSI (hangja, mert ő maga nem látszik többiektől) : A kereskedelmi életben szokásos . . . a (A zajongás elnyomja a hangját.) EDIT (kiválaszt egy könyvet: Ez az! Nézzék csak, azt hiszem, a nyolcvanadik oldalon . .. (Lapoz.) SÁRI, MAGDA (A háta mögé kerülnek, a fejek összeérnek, úgy néznek a könyvbe). MAGDA (hirtelen) : Hiszen ez nem olyan, mint a mi könyvünk ! ' EDIT (megdermedve) : Nem olyan? MAGDA (kikapja a kezéből) : Nem hát ! Egészen más ! (Az elejére lapoz.) Kereskedelmi levelezés, írta Meggyesi Benő. BÖSKE (nevetve) : Beggyesi Bedő, Beggyesi Bedő ! . .. MAGDA : A mienket Varga Dénes írta. EDIT (egészen meg van semmisülve) : Ne mondja .. . MAGDA : De bizony ! (Lapozgat a könyvben.) Egész más szavak, egész más rendszer. (Hevesebben lapoz.) A levelek is mind mások. (Rémülten.) És . .. te jó Isten ! . .. egy szál levél sincs benne, ami Alfred Harveynek szólna ! EDIT (kétségbeesetten) : Ki az? MAGDA : Maga nem tudja, hogy ki az az Alfred Harvey? Hát hogy akar maga érettségizni? Gyerekek, ha ezt meghallja a Keszeg. ( Kárörvendő suttogások.) EDIT (teljesen reménytelenül) : Alfred Harvey . .. Keszeg . .. BÖSKE (kiábrándultan, megvetéssel) : Ragadtaduló I SÁRI : Magda, már a Bartát is el akarod rontani? EDIT : Ki az a Keszeg? MAGDA : Az osztályfőnöknőnk, aki a leve-Beretvás pasztilla fejfájás ellen 110 c