Színházi Élet, 1933. július 2–8. (23. évfolyam, 28. szám)
1933-07-02 / 28. szám
GABOR: Röhögnöm kell. Az előbb Itt hívtam fel előtted telefonon. Ezenkívül két hónapja nem beszéltem vele. ELZA: Vigyázz! Most jön a keresztkérdés. (Diadalmasan.) És amikor minden héten a kulcsot odaadod! GABOR: Vigyázz! Most jön a keresztfelelet. Két hónappal ezelőtt odaadtam neki az előszobaajtó másik kulcsát. Nat (Kint csengetés.) Most itt van. ELZA: Miért csenget, ha van kulcsa! GÁBOR: Mert az én kulcsom benn van az ajtóban... ELZA: De ma csütörtök van. GABOR: Csütörtök. Azonban csak félőt. (Kint újabb csengetés.) Megyek és beeresztem. Azután jön a térden csúszás... (Megy a középső ajtó felé.) ELZA: Megállj! Csak velem! Nem fogtok összebeszélni! (Egyszerre mennek ki a középső ajtón, kint ajtócsapkodás, zűrzavaros hangok, néhány pillanat múlva Gábor és Elza közrefogva hozzák be Rudit, aki ijedten néz egyikről a másikra.) RUDI (negyvenéves, jólszituált férfi, városi bundában): Mi az, gyerekek! GABOR: Kérlek hallgass ide! ELZA: Pardon, majd én kérdezek ... GABOR: Pardon, te fel se tudod adni a kérdést... ELZA: Nem engedem, hogy a kérdésben benne legyen a felelet... GABOR: Nem lesz benne! ELZA: Benne lesz! GABOR: Nem lesz benne, bestia! ELZA: Ismerem ezeket a trükköket a darabjaidból! RUDI: De mit akartok gyerekek! GABOR: Kérlek... ELZA: Semmi kérlek ... Majd én! Mondja Rudi, van magának szeretője! Igen vagy nem! RUDI: Nem. ELZA: Köszönöm, nincs több kérdésem... GABOR (fejéhez kapkod): Megőrülök! (Rudihoz.) Miért vagy olyan diszkrét! Nem fog a feleségednek névtelen levelet írni. Neked nincs szeretőd! RUDI: Nincs. ELZA (Gáborhoz): Szóval így kódorogsz te csütörtökön az utcán! GABOR: Angyalom, ez a Rudi megőrült. Elvesztette az emlékezőtehetségét. Ez a Rudi hülye! (Dühösen Rudi elé áll) Szívességet teszek neked és most itt hagysz a pácban! ELZA (Gáborra kiált): Ne blincnizz a szemeddel ! GABOR: Nem blincniztem! ELZA: De blincniztél! GÁBOR: Megőrülök. (Rudi csodálkozó arcára mutat.) Te ne vágj ilyen ártatlan pofát Itt. RUDI: Mi van Itt tulajdonképpen! GABOR: Ujj le kérlek. Most én kérdezek. (Elzához.) Figyeld a kérdést, nincs ámítás. Nincs csalási. (Rudihoz.) Ebben Mit kértél tőlem, két hónappal ezelőtt! RUDI (gondolkozik): Két hónappal ezelőtt! Tudom már. Megkértelek, hogy az unokaöcsém versét helyezd el valahol. GÁBOR (ordít): Nem arról van szó. Mit kértél még! ELZA (diadalmasan): A koronatanú. GÁBOR: Gondolkozz. (Elza háta mögött a levegőben mutatja mintha kulccsal bezárna valamit). ELZA (hirtelen hátrafordul): Ne mutogass! GÁBOR: Nem szoktam mutogatni. (Rudinak ismét mutatja a zárás mozdulatát.) RUDI (eszmélni kezd): A kulcsra gondolsz! GÁBOR (felordít): Igen a kulcsra! (Elzához.) Hallod! (Rudihoz ) Most beszélj, ha kedves az életed!! RUDI: Ez olyan kínos. GÁBOR: Beszélj! Ha már ilyen felfordulásom van miattad ... RUDI: De mégis ... Elza... GÁBOR: Nem fog elpirulni. Mostanában nem szokott elpirulni. RUDI: Ahogy gondolod. Nézze, Elzácska, Gábor egy baráti szívességet tett nekem. Megismerkedtem egy nővel, Gábor egy kulccsal járult hozzá a boldogsághoz. GÁBOR: Na látod! Ilyenekért nem kell mindjárt lekékszakálozni az embert. RUDI: Sajnálom, hogy kényelmetlenséget okoztam. Szerencsére, nem tartott sokáig ... ELZA: Miért tartott! Már nem tart! RUDI: Nem. Csak háromszor voltam itt ő nagyságával. Szakítottunk. ELZA (Gáborhoz): Ezt nem értem. Itt mégis hiba van. GÁBOR (a haját tépi): Megőrülök! (Rudihoz.) Mit beszélsz te itt össze-vissza! Mi az, hogy háromszor! Két hónap óta minden héten! RUDI: Ezt csak jobban tudom, hogy szakítottam... GÁBOR: Kiisszátok snapszomat. Elszívjátok cigarettáimat. Amikor este hazajövök fel van dúlva a lakás. Párnák a földön. A pizsamám összegyűrve. A levegőben kaliforniai pipacs, hogy hányingert kapok tőle. Szőke hajszálak a fésűmben. Mi az, hogy szakítottál! ELZA (izgatottan Gáborhoz): Te Borgia Cézár! Te Nyolcadik Henrik! Nem Rudi szakított, én szakítok veled ... Alászolgája! Nem hagyom magam megcsalni! HOLLOS ERZSI kozmetikai Intézetében modwn a k«»»lé» IV.. Väol.Hle« ITT»l«ton i B7.7.W ne