Színházi Élet, 1933. július 30–augusztus 5. (23. évfolyam, 32. szám)
1933-07-30 / 32. szám
Herczeg Ferenc nevetve válaszolta: — Ez a szimbólum meghódolás a sajtó géniusza előtt... A vendégház büszkesége a napóra. — Meglepetésnek kaptam, — meséli a házigazda. — Szegény Thury Gyula titokban ráfestette a vendégház falára. Úgy szignálta: «Thurapó, napórás» — Jól járt — Pontosabban, mint a zsebórám. Azt hiszem, hogy a Meteorológiai Intézet ehhez igazgatja a pontos időt. A tornácról máj esztétikus panoráma tárul elénk. A szem nem győzi élvezni ezt a látványt. — Sok előnye van ennek a vidéknek. — meséli az író. — Különb, mint minden balatoni fürdőhely. Itt nincsen se telefon, se egyéb technikai vívmány. Azonkívül nem is fürdőhely. Új mutatvány következik: a pince. Herczeg Ferencnek, a szőlősgazdának, ez a büszkesége. Szép sorjában állnak a hordók, mint a katonák. Mindegyiken rajta van a sarzsija. A pince falát tréfás rajzok és festmények díszítik. Eláruljuk a művész nevét: maga az illusztrisz író festette. — A pincefreskóim úgy jártak, mint Leonardo da Vinci «Utolsó vacsorája» Milanóban. Megette őket a penész ... No, de ha a műemlékekkel baj is van, a bftr, az áldott badacsonyi nedű, sárgán csillog, mint az olvasztott arany. — Milyen volt a tavalyi szüret? A napóra, amely mindig pontos !Foto László: A pince falát Herczeg Ferenc freskói díszítik (Foto László)