Színházi Élet, 1933. július 30–augusztus 5. (23. évfolyam, 32. szám)
1933-07-30 / 32. szám
nek és főleg Havlicsek szabónak, aki egész jövőjét az ő keskeny vállaira építette. Havlicsek bácsi azóta egészen összement, szinte ő se nyomott többet harmincöt kilónál és a Gömb utcában már mindenki nevetett rajta, ha előállt az ismert próféciával: — Meglássátok, mégis a Sumik Jani tesz minket gazdaggá! Most is, hogy ott feküdt a szénán, elfojtott zokogás szorongatta a torkát. A fejedelmi Caligula elnézett fölötte, igen jól tudta, hogy ez csak aféle szolgaszemélyzet, akinek az a hivatása, hogy felügyeljen az ő testi jólétére. Pedig Sumik éppen arról ábrándozott, hogy most vonul fel a fehér vállszalagos kék dresszben az udvari páholy előtt, természetesen a Caligula hátán. Az egyik kantárszárat Wilkins tartja, a másikat maga a gróf, aki a hagyományos szürke cilinderben, fehér gamásnival jött ki erre a gyönyörű ünnepre. A főherceg előrehajol páholyában és valamit súg a Lovaregylet elnökének. Hogy mit, azt nem tudja, de a lovaregyleti elnök válasza a fülében cseng: — Eh, Sumik keze alatt verhetetlen! A harmadik helyen ott ágál Havlicsek, az összement úriszabó: — Minden pénzt a Sumikra! Takarékpénztár a Sumik! A gróf elereszti Caligula kantárszárát A paripa lassú galoppban elsétál a közönség előtt és most a többiektől követve poroszkál a start felé. * Maga se tudta, hogyan történt, de fölugrott a szénáról és lázasan nyergelni kezdte Caligulát. Az állat nyugtalanul nézett rá nagy szemeivel. Néhányszor ki is rúgott, amikor Sumik szorosra csatolta a hevederszíjat a hasa alatt. Csak nem akar ez az őrült a vagonban lovagolni , Sumik Jani pedig szétdobálta a podgyászokat és felöltötte a vállszalagos dresszt. Csillogó lakkcsizmát húzott, korbácsot vett a kezébe és a nagysildes zsokésapkát lázas szemére húzta. Föl a nyeregbe... a sharter zászlaja ott röpköd a szélben ... Caligula toporzékol, de ő erős kézzel tartja. Az a disznó Tura folyton keresztbefordul előtte ... Hevült, ki szeretne ugrani, de ő szemmel tartja. A tribünről idehangzik az izgatott zúgás ... Most. .. Start! Sumik ráfekszik Caligula nyakára és oldalába nyomja a sarkantyút. nek. Valami ütést érez a fején.. Repülegy i szer ... kétszer ... semmi az. Caligula megnyúlt testtel száguld, mintha gép volna. A mezőny messze szétszóródik utána, csak Marcoman jön, de az semmi. A harmadik helyről Havlicsek bácsi integet mámorosan. Fölmászott a korlátra, onnét integet és ordít: — Sumik! Sumik! S a tömeg utána. A főherceg előrehajol páholyában. Sumik a biztonság kedvéért mégegyszer visszanéz, Marcoman eltűnt a kavarodásban, csak a paták dobogása hallatszik ... hála Istennek, elég messziről... * Mikor Wilkins a teherpályaudvaron elhúzta a vágón tolóajtaját, majdnem öszszeesett ijedtében. Ott feküdt Sumik a kocsi padozatán teljes zsipkédíszben talizott a vér. Fejéből pa-A legkétségbeejtőbb állapotban volt. De ami még nagyobb szerencsétlenség, ott állt Seine Majestät Caligula tajtékban megfürödve és minden ízében remegve. A két hátulsó patáját véresre rúgta a vágón falán. A lapoknak rövid kommüniké ment arról, hogy Caligulát sajnálatos baleset érte, minek folytán nem indulhat a Derbyben. Sumik «balesetéről» nem értesítették a nagyközönséget. Minden részvét nélkül kirúgták. És most Havlicsek bácsival együtt járják álmaik temetőjét, az angyalföldi pálinkaméréseket. Caligula megnyúlt testtel száguld, mintha gép volna . • . (Szárszabó József rajzai)