Színházi Élet, 1933. július 30–augusztus 5. (23. évfolyam, 32. szám)

1933-07-30 / 32. szám

Cs badacsonyi présház... Két zsupfedeles, piroreszk villa egy­más mellett, egyik a gazda személyes használatára, a másik a vendégek ré­szére: ez Herczeg Ferenc badacsonyi birodalma. A nagy magyar író moso­lyogva üdvözli a vendéget a fehéroszlo­posi tornácról. — Isten hozta! — Milyen gyönyörű itt minden! Ilyen aranyos villa kevés van a világon ... Herczeg Ferenc tiltakozva emeli fel a kezét: — Máris helyreigazítást kérek. Ez nem villa, hanem présház. Egyszerű présház lakószobával, mint a szőlőtulajdonoshoz illik ... — Hogyan jutott eszébe szőlőt vásá­rolni? — Atavizmus! Verseci ember csak ak­kor egész ember, ha szőlősgazda. A zsúpfedeles villa — pardon, présiház — belül teljes komforttal van berendez­ve. Sehol semmi nagyképűség, vagy flanc. Egyszerűség és kényelem jellemzi a bútorokat, a pompás fürdőszobát és a vendégek elragadó hajlékát. A nagy író mostanában kevesebbet utazik és évenként legalább három hónapot tölt ebben a csodálatos paradicsomban. Víz, napfény, levegő, csend, minden, ami szükséges a nyugalomhoz, halmozva tob­zódik a romantikus Badacsonyban amely már vendégül látott egy nagy költőt. — Micsoda ünnepélyes csend! — kiáll fel önk­ént a látogató. — Áldott csend van itt, az bizonyos. — válaszolja az író. — A csendtől le­hetne dolgozni, csak ráérne az ember. — Mi a munkaprogram? — kérdezzük. — Szeretném befejezni új színdarabo­mat, de nem jutok hozzá, mert folyton félreteszem sürgősebb munka kedvéért-Most regényt írok. Talán Budapesten az ősszel... — Itt nem szokott dolgozni? — Hát ráér itt az ember? Mikor dol­gozzam? Reggel, ugyebár, a Balatonon vagyunk. Ilyenkor a legszebb ez a nagy­szerű tó. Jön az ebéd, azután egy kis diskurzus, majd lepihenés. Alvás után séta, esetleg autókirándulás, korán este vacsora és vacsora után kezdődik a Herczeg Ferenc és bátyja, Herczeg József megérkeznek­ Badacsonyba

Next