Színházi Élet, 1933. július 30–augusztus 5. (23. évfolyam, 32. szám)
1933-07-30 / 32. szám
Cs badacsonyi présház... Két zsupfedeles, piroreszk villa egymás mellett, egyik a gazda személyes használatára, a másik a vendégek részére: ez Herczeg Ferenc badacsonyi birodalma. A nagy magyar író mosolyogva üdvözli a vendéget a fehéroszloposi tornácról. — Isten hozta! — Milyen gyönyörű itt minden! Ilyen aranyos villa kevés van a világon ... Herczeg Ferenc tiltakozva emeli fel a kezét: — Máris helyreigazítást kérek. Ez nem villa, hanem présház. Egyszerű présház lakószobával, mint a szőlőtulajdonoshoz illik ... — Hogyan jutott eszébe szőlőt vásárolni? — Atavizmus! Verseci ember csak akkor egész ember, ha szőlősgazda. A zsúpfedeles villa — pardon, présiház — belül teljes komforttal van berendezve. Sehol semmi nagyképűség, vagy flanc. Egyszerűség és kényelem jellemzi a bútorokat, a pompás fürdőszobát és a vendégek elragadó hajlékát. A nagy író mostanában kevesebbet utazik és évenként legalább három hónapot tölt ebben a csodálatos paradicsomban. Víz, napfény, levegő, csend, minden, ami szükséges a nyugalomhoz, halmozva tobzódik a romantikus Badacsonyban amely már vendégül látott egy nagy költőt. — Micsoda ünnepélyes csend! — kiáll fel önként a látogató. — Áldott csend van itt, az bizonyos. — válaszolja az író. — A csendtől lehetne dolgozni, csak ráérne az ember. — Mi a munkaprogram? — kérdezzük. — Szeretném befejezni új színdarabomat, de nem jutok hozzá, mert folyton félreteszem sürgősebb munka kedvéért-Most regényt írok. Talán Budapesten az ősszel... — Itt nem szokott dolgozni? — Hát ráér itt az ember? Mikor dolgozzam? Reggel, ugyebár, a Balatonon vagyunk. Ilyenkor a legszebb ez a nagyszerű tó. Jön az ebéd, azután egy kis diskurzus, majd lepihenés. Alvás után séta, esetleg autókirándulás, korán este vacsora és vacsora után kezdődik a Herczeg Ferenc és bátyja, Herczeg József megérkeznek Badacsonyba