Színházi Élet, 1933. szeptember 10–16. (23. évfolyam, 38. szám)

1933-09-10 / 38. szám

produkcióvezető), Eiben István, az ope­ratőr, meg Gál Béla rendező, csoda-e, hogy elborítá a lelkes könny a fáradha­tatlan Székely Is­tván szemét? De a katonák sze­me is gyanúsan csillogott és könnyezett a német ver­zió Tarján főhadnagya, Fröhlich Gusztáv is, aki itt is a központja mindennek, a «világhír meg sem érzik rajta», csöndes, szerény és szolgálatkész, amellett legkitartóbb és leglelkesebb a munkás. Aranyt és Petőfit olvassa (egyelőre csak né­metül) beleszeretett a nyíl­«jégbe, a honvédhuszárok­ba... csoda-e, ha ott a hu­szárcsapat élén, ékes lovas­tiszti díszében, alföldi pej­paripa hátán megérezte, mi volt az nekünk, amikor a huszárcsapat délcegen. A nagyvezérkar: Eiben István, Bubinyi, Pázmán, Szenes, Farkas Imre, Székely István, Nádassy Imre. Lohr hang­mester, dr. Qaldmann, Jávor, Huszár Puli, Gózon, Halmay, Peter Wolf, Ernst Tuscherer Jávor Pál, Nádossy Imre, Ernst Tusche­re.-, Gál Ernő, Farkas Imre és Gustav Fröhlich az első felvételeket nézik. (Foto Manninger)

Next