Színházi Élet, 1933. november 12–18. (23. évfolyam, 47. szám)

1933-11-12 / 47. szám

Éppen a legsötétebb Ferencváros iszonyú mélységéből jöttem haza, hogy a Belvárosi Színház előadásá­ról el ne késsem. A Ferencváros ismeretlen kültel­kein van egy Kiserdő nevű terület, ahol több mint ezer nő él a legprimi­tívebb fabódéban, a család körében, — s itt varázsütésszerűen a pénz legtúlzób­b könnyelműségében ra­gyogó dámák csillogtak fel, ahogy az önkultusz áldozataivá lesznek. De ne gondolják, hogy a Kiserdő női nem foglalkoznak kozmetikával. Még a hetvenéves öregasszony is arra fordítja ott is legfőbb gondját, hogy rendben tartsa magát, a fiata­lok viszont éppen úgy ismerik s hasz­nálják a kozmetika alapelemeit, mint ma már­­ minden kultúrában élő nő. A fabódékból valóságos gondozott és kezelt nők is léptek ki. Sőt, nemcsak a nagyvárosi prole­tárnők, hanem a földmívelő falu női is élnek a modern kozmetika vívmá­ (Foto Angela) nyaival. A cséplőgépnél bubifrizurás lányok gereblyélik a töreket és leg­főbb vágyuk, hogy mesterséges szép­séggel diszítsék egy parasztlányt, magukat. Ismerek aki úriemberhez ment feleségül. Ma, egy évi házasság után, etonfrizurát hord és semmiben se különböz­ő a nagyvárosi démon­típusoktól s a régi remek selyemru­háiból pizsamát csináltatott. Ezzel s­zem­­ben hallom, hogy a ber­lini nőkön na egy csipet púdert és vonalnyi TU '­st nem lehet látni. A m né­met nacionális áramlat legázolta a kultúrszépsé­g ideált. A Führer a né­met nőt vi­ssza akarja vezetni a rusz­tikusan természetes szépség felé: a kövér és erő­s anyatípus termő for­máihoz. Két eszme áll szemben egymással. A kultúra a­z élvezetre neveli a nőt... A fajfentart­ási eszme a munkára és a szülésre. Többek közt morális csatatér lett a világ. A ház kozmetikája (Foto Angelo) Az arc kozmetikája TITKOS ILONA

Next