Színházi Élet, 1933. november 12–18. (23. évfolyam, 47. szám)
1933-11-12 / 47. szám
Chhángson határozta el, hogy szembeszáll minden veszedelemmel és elszökik otthonról, csakhogy Blega közelébe kerülhessen és hogy egyszer közelről megnézze Murgu-t, kivel Blega most egy fedél alatt lakik. Ez a Murgu mindig olyan rossz benyomást tett rá. Olyan elbizakodott volt, mint egy cirkuszló, olyan fennhéjázó, mint egy versenyló és olyan ostoba, mint egy igásló. Már első perctől kezdve, amikor meglátta, olyan visszataszító és olyan antipatikus volt neki, mint a jóravaló házasembereknek és a rendes polgároknak a szemében az úgynevezett «link» alakok, akik a társaságban olyan feleslegesek, mint a penészgomba a kolostorok falai tövében. Kedve lett volna — különösen, amióta egyszer meglátta, amint ott ficánkolt és kellemeztette magát imádottja előtt. — egyszer, csak egyetlenegyszer amúgy istenigazában odaállni eléje, mélységes megvetéssel végigmérni, azután hátat fordítani neki és gőgösen elvonulni előtte, — «hogy megmutassa neki...» De úgy látszik, hogy a bolgár kitalálta a gondolatait és hogy valamilyen meglepetésnek, vagy a polgármesterrel való esetleges konfliktusnak elejét vegye. — véletlenül épp azon a napon, mikor Csuki a fenti tervekkel foglalkozott, — egy kötéllel odakötötte egy cölöphöz, ilyetén szabva határt mozgási szabadságának. Mikor Csuki meglátta, hogy Dobre mint veri a cölöpöt a földbe, elsőízben érezte magát húsevésre hajlamosnak: a világ összes bolgárját felfalta volna, könnyedén, mintha csak egy kötés sárgarépáról lenne szó. Esténként, mikor visszament az üres fészekbe, és érezte annak kellemes, enyhe, megszokott szagát, érzelmei szenvedélyesen száguldoztak Blega felé, kiről elképzelte, hogy egyedül búslakodik a kert túlsó végén levő istállóban és akiről feltételezte, hogy a távollét és a bús magány nála is éppilyen erotikus nyugtalanságot idéz elő. Ezért estéről-estére érintetlenül hagyta a szénát és a rémes egyedüllét feletti bánatában égnek hegyezte bánatos nagy füleit és vágyva leste a túloldalról várva-várt hívószót. Nem is sejtette a szerencsétlen, hogy ugyanakkor a kétségbesett vágyakozástól és fájdalomtól elgyötörten, ideálja, — engedve a szokás tatalmának — fülét az éjszaka titokzatos sötétjében ... a Murgu füléhez dörzsölgettek. * Teltek, múltak a hónapok. Szegény Csukinak szomorúan és egyhangúan telt az élete. Szerelme mindjobban fokozódott, szinte katasztrofális méreteket öltött. Gyötörte a féltékenység és szerelme úgy lángolt, mint egy borzalmas tűzvész, melynek közelében nincsen víz, ellenben a vihar és szél mindjobban táplálja. Már dolgozni sem tudott rendesen, annyira kínozta a testi és lelki szenvedés. Letört, levénült, mint egy kiélt kujon, ideges volt és rossz előérzet gyötörte, mint egy öngyilkosjelöltet. Talán még sokáig tartott volna ez az állapot, ha egy szép reggel Csuki nem vette volna észre, hogy Blega helyett egy napszámosember van befogva a hámba, aki úgy húzott, mint egy akármilyen teherhordó állat. Amióta Csuki a bolgár kertész szolgálatában állott, Blega sohasem maradt el a munkától és így Csuki azonnal észrevette, hogy valami szokatlan dolognak kellett történnie. Murgu és Bieg« most egy fedél alatt lakott.. . (Biai Föglein István rajza) 71