Színházi Élet, 1933. december 3–9. (23. évfolyam, 50. szám)
1933-12-03 / 50. szám
nyes Szabolcs, két nagy erénnyel és előnnyel dicsekedhetik. Egyik az, hogy míg majdnem minden más operettben vagy drámában a cselekmény a harmadik felvonásban kissé lekonyul — itt éppen a harmadik felvonás — Góth és Gózon briliáns jelenete — a legjobb. Továbbá, hogy — a régi kedvenc primadonnái Somogyi Nusi és az új kedvenc Balla Lici nem mennek cukorbabaságra, hanem groteszkek , gyügyögés és édesbússág helyett, bukfencet és cigánykereket nyújtanak, amiért te Isten külön áldását kéri rájuk e sorok írója. Bevalljuk, hogy az operett számunkra idegen műfaj. Sokszor könyörögtünk már főszerkesztő urunknak, hogy operettpremierek alkalmával ne bennünket küldjön ki az újszülött ünneplésére, ezzel se az operettnek, mert se nekünk szívességet nem tesz. Most is zavartan keresgélünk jelzők után és az összes napilapokat végigböngészve, azt hisszük, eltaláltuk a kellő kifejezést, amikor leírjuk, hogy a zene «pattogó» és a táncok «ördöngősek». Mese: egy kis rikkancslány karriertörténete — két házassága, úgymint előbb érdek egy báróval, majd szerelmi egy festővel. Előbb felsoroltakon kívül még Berky Lili, Latabárok, Bársony és Feleki szerepelnek. Csupa olyan művész, akiket a közönség szeretettel üdvözöl és akik hosszú életet biztosítanak az operettnek. És hogy miért vagyunk e héten olyan elégedetlenek és kíméletlenek és türelmetlenek? Mert valami nagyon szépet olvastunk — Eugene D'Neill új darabját — és amiótal elolvastuk, felsrófoltuk igényeinket és nem tetszik] «Mi a helyes: ha a jóbarát megmondja a férjnek, hogy megcsalja a felesége, vagy ha elhallgatja?» Amikor megmondja Amikor elhallgatja Csortos, Törzs, Jávor, Raffay Erzsi és Pártos Andrássy úti Színház: «Bridge» (Fotó László)