Színházi Élet, 1934. január 1–6. (24. évfolyam, 2. szám)
1934-01-01 / 2. szám
[RELTA KALENDrflCmvin írta : P. de Chaud Hogy időjárás és szerelem között szoros összefüggés van, azt a hinduk fedezték fel már évezredek előtt és a Kamaszutra című hatalmas munkában, amelyet ezer bölcs írt meg százezer tapasztalatbán, feljegyezték, hogy például alaphónap egyes napjain a hold állása a szerint milyen mosollyal, simogatással, kedveskedő szavakkal lehet tökéletessé fokozni a szerelmi varázst. Amit a hindu bölcsek kissé naiv és ma már nem egyhelyütt komikusan hatóan sejtettek meg, azt lényegileg a tudomány mai állása is igazolja, így például százszázalékos igazság, hogy az egyes évszakok hőviszonyai a legkülönbözőbb módon hatnak az emberek szerelmi életére. Hogy ez mennyire igaz, annak döntő bizonyítéka az az egymástól teljesen különböző szerelmi élet, melyet a trópusok örökké forró éghajlata alatt, a mérsékelt és a hideg égövek alatt virágzik ki. Az eszkimók honában például nyoma sincsen annak a vad, sokszor őrjöngésbe csapó szenvedélynek, amely annyira jellemzi az Egyenlítő körüli benszülöttek életét. Az Afrikát és Ausztrália szigetvilágát járt utazók naplóiban elképesztő részleteket olvashatunk a benszülöttek elfajult, esztelen kicsapongásairól, melyek nemegyszer emberáldozatokat is követelnek a szerelmi szertartások kapcsán. Ezzel szemben az eszkimó például egyáltalában nem ismeri a féltékenység fogalmát és feleségét magától értetődően engedi át vendégének. A földgömb e két végletén: a forró és hideg égöv alatt, éppen az évszakok hőmérsékletének állandósulása folytán a szerelmi élet nincsen túlságos változásnak alávetve és a lakosság minden rétege ugyanazon szokásoknak, szenvedélyeknek hódol. Ezzel szemben a mérsékelt égöv váltakozó négy évszaka olyan sajátszerű bonyodalmakat teremt szerelmi élet terén, melyekkel érdemes közelebbről megismerkedni. Minden ember más idegrendszerrel, vérmérsékléssel születik és ettől a sajátságos, egyéni diszpozíciójától függ, hogyan hatnak érzelmi életére az egyes évszakok. Mint általánosan érvényes szabályt azonban mégis leszögezhetjük, hogy a komoly, tartósnak ígérkező szerelmek időszaka a késő őszi és téli hónapokra esik. Nem véletlen, hogy már dédanyáink is a téli farsangi hónapokat szemelték ki házasságkötésre. A leányokkal kapcsolatban nem azt kérdezték, hogy hány esztendős, hanem, hogy hány farsangot táncolt már végig. Az év többi hónapját nem is igen vették tekintetbe. A házassági terveket mind decemberre, januárra és februárra kovácsolták. Hogy mi ennek a lélektani oka? Kétségtelenül az, hogy a családi tűzhely utáni vágy ilyenkor ejti leginkább hatalmába a férfit. A «tűzhely» nemcsak szimbólum, hanem eleven valósággá lesz a fagyos hidegben. A férfi elképzeli a fűtött szoba és kényelmes karosszék édes kényelmét, a gyermekek kedves hancúrozását, szóval mindazt, amit úgy szoktak kifejezni, hogy «családi idil». Ezzel szemben a meleg hónapok egyáltalában nem alkalmasak a házasságkötésre. Ilyenkor a férfi túlságosan élvezi a szabadságot, aránylag keveset tartózkodik otthon, nem érzi az otthon varázsát. Ellenkezőleg: kellemetlennek tartja a fülledt szobában való tartózkodást. Nem a . a regényes lélek (Gömör: rajza) M