Színházi Élet, 1934. április 15–21. (24. évfolyam, 17. szám)

1934-04-15 / 17. szám

Hoztam a sok fröccsöt, írd föl, Agnes. Hoztam cigarettát, új sárga regényt... írd föl, írd föl! Hányszor vettem jegyet a párizsi rémhez, meg a párizsi hóhérhoz, M moziba? Mostanában már a moziban sem tetszik hozzám nyúlni. Amikor még új voltam, mint egy kis csokor hónapos retek, akkor kellettem. Sándor, megnézhetné egy­tk­­ ez az én szívemet is, nemcsak a sárká­nyét. SÁNDOR : Nézi a csuda! AGNUS: Tudja mennyit sírok odahaza? Telebőgöm az egész albérletet. SÁNDOR: Mehetsz. AGNES: Megyek 1B. (Elkódorog, árul.) Cukorka, csokoládé, tessék. (Visszajön Sán­dorhoz.) Fekete macskát simogatok otthon, mert azt képzelem arról a dögről, hogy a maga feje. (Megint árulni megy.) Cukorka, csokoládé, savanyú, tessék. (Ismét vissza­jön Sándorhoz és minden átmenet nélkül.) Elszáradok, elfonnyadok, piros vagyok, télen, a pincében. (És most muskátli nagyon dühösen, hangosan.) Cukorka, csokoládé, fodormenta, savanyú, tessék! SCHLEZINGER: Indulás, Utolsó menet! (Bejön, belefúj a sípjába.) Csipkerózsika, Lindbergh, Párizs, apacstanya, Danton a vérpadon, csak lefelé... SÁNDOR (a sárkány vezetői ülésbe ül). SCHLESINGER: Kesz! Mehet! (Megint sípol.) SÁNDOR (megszólaltat egy trombitát, amely az oldalán lóg. És rákapcsol a gé­pezetre. A sárkány lassan, de azután gyor­sulva, a zongoraverkli hangjai mellett be­vonul a barlangba). SCHLESINGER (megint felmegy a pó­diumra, felveszi a kesztyűt, a cilindert, a botot és kikiált): Lédisz és dámesz, Aladáry Aladár igazgató vagyok! Az utolsó menet kezdetét veszi! Álom világ ez, mesevilág ez, nem a földről való) FERENCSIK­­ tagbaszakadt, hatalmas, atlétater­metű mozdony vezető. Civil, unttouu van, de a mozdonyvezetők fekete körsapká­ját viseli. N­agy hangú, rátarti. Jön Lolá­val,I. LOLA (30 éves, nagyon csinos, rossz, olcsó ruha van rajta, de a ligeti fogalmak­hoz mérten túlságosan elegáns. Ferencsikbe karol). FERENCSIK: Mi a csudának hoztál idet LOLA: Ez itt a Barlangvasút, Lajos. FERENCSIK: Barlangvasút! Mindennap mozdonyt viszek le Paksra és most szabad­időmben ezzel a gyerekjátékkal szórakoz­zak! LOLA (sóhajtva): Ez az én múltam, La­jos: Itt voltam tiszta és ártatlan. FERENCSIK: Miért nem akkor hívtál ! LOLA: Te se panaszkodhatsz. Érett, ta­pasztalt nőt kaptál bennem. FERENCSIK: Éppen azért menjünk a dod-embe! Az felnőtteknek való. SCHLEZINGER (kuncsaftot szimatolva lejön a pódiumról): A következő indulás mindjárt kezdetét veszi, főgépész úr! LOLA: Gyere Lajos, üljünk föl... FERENCSIK: Hagyd már azt a butasá­got. LOLA- Ez nem butaság. Ez szép. Bar­langvasút! A neve is hogy muzsikál! Egye­dül sem engedsz! Csak egy kört... FERENCSIK: Női szeszély! Egye fene, nem bánom. De csak egy kört. Hallod ! Egyetlenegy kör­t! Hol kell befizetni! SCHLESINGER (elolvadón): Itt kinnt a pénztárnál főgépész úr! Kettő jegy! FERENCSliv: ± igy jegy, a hölgynek. (Je­gyet vált, átadja L,oiánaU.) Enggy, utazz!­­V­ajd érted jövök. Addig megiszol egy po­hár sört... Szervusz ... (El.) SCHLEZINGER (a feleségéhez): Elme­hetsz, h­aza, Aiatild. Reggel korán gyertek be­takarítani. Az utasok beleragadnak a kocsikba, alig lehet kikaparni őket­ a mo­csokból. SCHLEZINGERNÉ: Csak mutatványos felesége ne legyen az ember! SCHLESINGER: Művészember ne nősül­jön! Egy óra múlva otthon vagyok! (Meg­csókolja Schlezingernét, aki kimegy. Az­után a pénztárhoz megy és pénzt számol.) Micsoda válság! Micsoda krízis! Már bar­langvasútra sincs pénz! AGNES (Lolát kerülgeti): Cukorka, csoko­ládé, savanyú, tessék! LOLA (nagy érdeklődéssel nézi Ágnest): Honnan a csudából ilyen szőke maga, kis­asszony! AGNES: Anyai részről. Apám kopasz volt. LOLA (halkan): Sándor, a sárkány vezető itt van még! SCHLEZINGER: Itt hát! Ki vezesse a vasutat! LOLA: Nem ösmer rám! SCHLEZINGER (nézi): Valahol láttam már a nagyságot. LOLA: Gondolkoz­zon egy kicsit... SCHLEZINGER: Magamfajta művészem­bernek annyi őnagyságával van dolga... LOLA (kissé meghatottan): Kedves, öreg Schlezinger bácsi! SCHLEZINGER: Honnan tudja a nevemet a hölgy! LOLA: Nem lehet azt elfelejteni! Nézzen meg jól Schlezinger bácsi! SCHLESINGER : Lédisz and zsentlemen .. Higyjek a szememnek! Nahát! Kegyed a csodapók! Az altest nélküli hölgy... No de ilyet! A Lola! Hol voltál kerek két évig? LOLA: Messze külföldön... Pesten. SCHLEZINGER: Karriert csináltál! LOLA: Barátom van! Magyar királyi mozdonyvezető... vasutas... SCHLESINGER: Gratulálok. Mint altest­nélküli hölgy kezdted, folytattad mint szép Meluzina, a hableány, aztán csodapók lettél, most a vasútnál vagy... Hol fogod végezni! LOLA: Asszony is lehet még belőlem. A mozdony­vezető el akar venni... SCHLEZINGER: Azóta sincs igazi csoda­pók a ligetben. Te voltál az utolsó csoda­pók... ez nem­ vonz többé... I­­OLA: N­­em a vok fontos, hanem a Itá­lia. Az én hálóm... SCHLEZINGER: Részben meggömbölyöd­tél... LOLA: Van miből. Lajos nekem keres. SCHLEZINGER: Szép, hogy eszedbe ju­tottam. .. LOLA: Nem a Schlezinger bácsi jutott eszembe... SCHLESINGER : Hanem a Sándor... a­­ régi szerelem... Otthagytad... LOLA: Ő engem. Kidobott. Azt hitte sírva kérezkedek vissza. Nem olyan gye­rek vagyok én...

Next