Színházi Élet, 1934. április 15–21. (24. évfolyam, 17. szám)
1934-04-15 / 17. szám
I/arcótáMj, Párizs, 1934 április. Tessék elhinni, az egész afférban a legérdekesebb Simon Annette esete, ezé a romantikus varrólányé, akiből Stavisky Sándorné lett, sőt maradt, ami nagyobb dolog a február 6-i igazán szörnyű vérengzésnél is.Mert amilyen szép ez az asszony, amilyen királynő, ahogyan még ma is, a börtönben is uralkodik s amint még nemrég is a fontos vesztegetési ügyekben egy mosolya nagyobb érték volt a leggömbölyűbb számjegyű csekknél is: ez az igazi csoda egyetlen ebben az ügyben , talán ez az magyarázata azoknak a tragédiáknak, amik most napirenden vannak Párizsban miniszteriális urak között. Európai hírű írók és őszinte szakértők mondják, hogy Stavisky sohasem ugrott volna ki a hamiskártyás és csekkcsalók keserves gárdájából, ha Arnette nincs, ha ez a ritka drágakő nem ragyog feléje, ha nem inspirálja, sugallja. Úgy járt ezzel az asszonnyal Serge Alexandre, mint egy pesti álfilmrendező járna, ha váratlan luxusautóhoz jut, amit személyesen kell vezetnie, de amihez okvetlen jólszabott öltöny is dukál. Ilyenkor bárki képes az elegancia kis kellékeit megszerezni. Staviskynek is sikerült. A briliánst találta, a foglalatot muszáj volt megszereznie! Ám nehogy azt gondolják, hogy Simon Ariette vámpír volt, aki bűnök és ocsmányságok felé hajszolja kegyetlenül áldozatát, hogy pénz- és szerelemvágyát kielégítse. Dehogy. Sőt! Ariette varrólány maradt királynő korában is, illetve királynő volt mint varrólány is. Olyasmi ez, mintha kocsmafalon valódi Rubensvászon lógna, remekmű, ahová szakértő is betéved. Biztos, hogy a kép innen el fog kerülni. Egy színésznő szépségét a nézőtérről is lehet élvezni, de az igazán szép nő csak közelről hat. Marlene Dietrich a filmvászonról is okoz sejtelmes érzést, de tessék elképzelni Dietricht egész közelről. Személyesen, privát helyen. (Foto Keystone) Staviskyné