Színházi Élet, 1934. április 22–28. (24. évfolyam, 18. szám)

1934-04-22 / 18. szám

T ... Szülőföldjén sok az orchidea Tudom, tudom. És vadgalam­b, kék vadgalamb Búg a lombokon . Pillék repülnek, nagyfejűek Csillogók, vastagok. Hamvas az árnyék és smaragd A fák tövén a harmat ott. Porcellán szeme sóhajos. Míg muzsikál A szíve biztosan piros , a szíve fáj. .. Jó, nem bánom, legyen: Fekete bársony testvérem nekem. Mert énekel, mert álmodik, Honvágyról ég. Hűvös zöld vízről álmodik ... Tüzes napfényről álmodik ... Szegény. Csakúgy mint én si­int én. életem űrta: (Székely éva jJudit Az életem milyen váljon? Gondoltam rá sokat nagyon. Pont olyan, mint a villamos: ráfröccsent sártól csatakos. Mégis tiszta ablaksora, akárki néz, belát oda. Tolongnak bent az emberek, nők, férfiak és gyerekek. Van kisszakasz­­,­ átszálló és kis közökben megálló. IwiMwit inqiyioh irta Urban «Sixter. Be jó, hogy semmi sem hamis, most megpihenek magam is. S ha volt idő, hogy lázadoztam, kitartok most már jóban-rosszban Hazaérkeztem végre hozzád és újra nyílnak régi rózsák. Józan nyár szívben s ég alatt Be jó, hogy megtaláltalak. Itthon vagyok. És visszanézek: már elmerült a kósza év — Be jó a part, be jó a rév ■•prHü.­* fiókás enyhe fészek isÍnmi Sokan ki és beszálltának, vonaljegyet­­ nem váltanak. Mindig újak, mindig mások, sűrűn vannak állomások. Meleg napon is hidegen, előre letett síneken forog lassan a négy kerék. Van ki menetközben lelép, de az sem üti meg magát s a villamos csak megy tovább Döcög a végállomásig, ott leszállnak mind egy szálig.­­ Üresen áll. Törött­, sáros. Elmaradt a zajos város. BÚB JUDIT: Polgári ne­­vs dr. Berkovits Ilona. Művészettörténész. Állami ösztöndíjjal két évet töl­tött Párizsban. Első versei a francia lapokban jelen­tek meg. Mióta Itthon van. Írásait az Újság közli. Most regényen dolgozik. Sír az anyám ÍRTA: BÉR JUDIT Ebédnél, vacsoránál ott ülünk az asztal mellett mind az egész család. Velem szemben anyám fárad, hajlong, kiszolgál. Hol beszélünk, hol meg feszül a csönd, én elnézem anyám hervadó kezét, fáradt szemét, amint egyik gyerekről a másikra néz._ Egyszerre fölcsattan öcsém követelődző hangja, anyám keze megremeg, de azért tovább shajlong, tálal csak a szeme szögletéből húzódik meg egy­­ keserű kis könnycsepp. És én, míg belülről égetnek a könnyek, nyugodtan hajolok a tányér fölé s arcom i hideg és közönyös. SZÉKELY ÉVA JUDIT: Első verseivel a Színházi Élet »Te­hetségavatás« című rovatában tűnt fel, ahol úgy Harsányi Zsolttól, mint Karinthy Frigyes­től kitűnő véleményt kapott. Azóta más lapok is közölték verseit. Tizennyolc éves. Egy éve tisztviselő. URBÁN ESZTER: Ta­nárnőnek készült. La­tin-magyar szakos. Stefan George, Rillke, Wildkampf és Schnitz­ler fordításai könyv­alakban is megjelen­tek. Verseit a Pesti Napló, Újság, Magyar Hírlap, Uj Idők és Társaság állandóan közlik. 69

Next