Színházi Élet, 1934. április 22–28. (24. évfolyam, 18. szám)
1934-04-22 / 18. szám
T ... Szülőföldjén sok az orchidea Tudom, tudom. És vadgalamb, kék vadgalamb Búg a lombokon . Pillék repülnek, nagyfejűek Csillogók, vastagok. Hamvas az árnyék és smaragd A fák tövén a harmat ott. Porcellán szeme sóhajos. Míg muzsikál A szíve biztosan piros , a szíve fáj. .. Jó, nem bánom, legyen: Fekete bársony testvérem nekem. Mert énekel, mert álmodik, Honvágyról ég. Hűvös zöld vízről álmodik ... Tüzes napfényről álmodik ... Szegény. Csakúgy mint én siint én. életem űrta: (Székely éva jJudit Az életem milyen váljon? Gondoltam rá sokat nagyon. Pont olyan, mint a villamos: ráfröccsent sártól csatakos. Mégis tiszta ablaksora, akárki néz, belát oda. Tolongnak bent az emberek, nők, férfiak és gyerekek. Van kisszakasz, átszálló és kis közökben megálló. IwiMwit inqiyioh irta Urban «Sixter. Be jó, hogy semmi sem hamis, most megpihenek magam is. S ha volt idő, hogy lázadoztam, kitartok most már jóban-rosszban Hazaérkeztem végre hozzád és újra nyílnak régi rózsák. Józan nyár szívben s ég alatt Be jó, hogy megtaláltalak. Itthon vagyok. És visszanézek: már elmerült a kósza év — Be jó a part, be jó a rév ■•prHü.* fiókás enyhe fészek isÍnmi Sokan ki és beszálltának, vonaljegyet nem váltanak. Mindig újak, mindig mások, sűrűn vannak állomások. Meleg napon is hidegen, előre letett síneken forog lassan a négy kerék. Van ki menetközben lelép, de az sem üti meg magát s a villamos csak megy tovább Döcög a végállomásig, ott leszállnak mind egy szálig. Üresen áll. Törött, sáros. Elmaradt a zajos város. BÚB JUDIT: Polgári nevs dr. Berkovits Ilona. Művészettörténész. Állami ösztöndíjjal két évet töltött Párizsban. Első versei a francia lapokban jelentek meg. Mióta Itthon van. Írásait az Újság közli. Most regényen dolgozik. Sír az anyám ÍRTA: BÉR JUDIT Ebédnél, vacsoránál ott ülünk az asztal mellett mind az egész család. Velem szemben anyám fárad, hajlong, kiszolgál. Hol beszélünk, hol meg feszül a csönd, én elnézem anyám hervadó kezét, fáradt szemét, amint egyik gyerekről a másikra néz._ Egyszerre fölcsattan öcsém követelődző hangja, anyám keze megremeg, de azért tovább shajlong, tálal csak a szeme szögletéből húzódik meg egy keserű kis könnycsepp. És én, míg belülről égetnek a könnyek, nyugodtan hajolok a tányér fölé s arcom i hideg és közönyös. SZÉKELY ÉVA JUDIT: Első verseivel a Színházi Élet »Tehetségavatás« című rovatában tűnt fel, ahol úgy Harsányi Zsolttól, mint Karinthy Frigyestől kitűnő véleményt kapott. Azóta más lapok is közölték verseit. Tizennyolc éves. Egy éve tisztviselő. URBÁN ESZTER: Tanárnőnek készült. Latin-magyar szakos. Stefan George, Rillke, Wildkampf és Schnitzler fordításai könyvalakban is megjelentek. Verseit a Pesti Napló, Újság, Magyar Hírlap, Uj Idők és Társaság állandóan közlik. 69