Színházi Élet, 1934. május 20–26. (24. évfolyam, 22. szám)

1934-05-20 / 22. szám

WEISZ : Mit beszél? KONDOR : ... a zsebembe . . . vizet a zse­bembe . . . WEISZ : Hallja, én megütöm magát, ha nem beszél világosan ! KONDOR : Vizet a zsebembe ! WEISZ : Kondor ! Kondor ! KONDOR : Weisz úr, nekem ekrazit van a zsebemben ! Ha valaki hozzám ér, akkor fel­robbanok ! Vizet a zsebembe . . . WEISZ : Ekrazit van a zsebében? KONDOR : Beletették . . . WEISZ : Kik? KONDOR : Sikkasztó!. . . . Akik az előbb itt voltak . . . Ezzel robbantották a kasszát. . . Vizet a zsebembe . . . WEISZ : Rettenetes ! Ne mozogjon ! Mind­járt hozok vizet... Jaj, nem lehet ! Jönnek ! Még várjon egy kicsit . . . tartsa vissza magát és öt percig ne robbanjon . . . KONDOR : Vizet ! Vizet ! Vizet a zsebembe... WEISZ : Majd ha ez a kuncsaft elment.. . Addig ne robbanjon . . . Isten vele .. . Kondor, tíz pengőt kap, ha nyugton marad . . . KONDOR : Ezer pengőt kap, ha kiveszi az ekrazltot a zsebemből.. . WEISZ : Honnan van magának ezer pengője? KONDOR : Kerestem. Egy jó állásban ke­restem . . . Vizet a zsebembe . . . MATILD (komikus vénkisasszony. A jegyét átadja Weisznek) : Eljöttem . . . WEISZ : Igen, mindennap el tetszik jönni Don Juanhoz ! MATILD : Az én Don Jüanomhoz ... Oh, imádom ezt a csodálatos férfiút, aki visszatér a századok homályából ! Hagyjon magamra, Igazgató úr, hogy itt merenghessek Don Juan árnyékában . . . WEISZ : Ma nem lehet. . . Kérem, ma ne tessék merengeni. .. Záróra .. . bocsánatot kérek . . . MATILD: De igen, én merengeni fogok! Ha ma nem merenghetek, akkor soha többé nem jövök el ! WEISZ (kétségbeesetten néz Kondorra és ki­sompolyog. Kondor rémülten néz utána). MATILD (vénkisasszonyos vágyakozással nézi Don Juant. Egy virágcsokrot helyez a szobor­talapzatra) : Don Juan ! Elmúlt századok legen­dás alakja ! Ha ma élnél, akkor észrevennél engem és nem hagynál parlagon heverni ! Don Juan, mindennap idezarándokolok hozzád . . . Te szép, te gyönyörű, te édes férfiú ! Bár meg­elevenednél és megcsókolnád hűs ajkamat, ame­lyet még férfi csókja nem ért . . . KONDOR (halkan) : Úgy éljen a feje ! MATILD : Mintha valaki szólt volna ! Don Juan ! Don Juan ! (Feláll a talapzatra és erő­szakkal megöleli a rémült Kondort, aki menekülni akar és nagyon vigyáz arra, hogy a nő ne érjen ahhoz a zsebéhez, amelyben az ekrazit van . . .) Most megcsókolom a szádat ! Te csak az enyém vagy, Don Juan! Kizárólagos joggal ! Oh, mi­lyen szomorú az, hogy én csak szobrokkal csókolódzhatom . . . KONDOR : Menjen inkább a Washington­szoborhoz, madame . . . MATILD (lehunyt szemmel) : Mintha meg­szólaltál volna ! Mintha hallottam volna égi hangodat! Don Juan! (Lejön a talapzatról.) Oh, ha adnál nekem valami csodatevő írt Valami csodaszert, amelyet ha beveszek, felém fordítja a férfiak szívét ! Segíts rajtam, Don Juan, hiszen mindennap itt vagyok, minden­nap megcsókollak, ok adj nekem valami csoda­szert . . . KONDOR­­ a zsebébe nyúl nyugodtan, elő­vigyázatosan kiveszi az ekrazilot és átadja Ma­tildnak) : Tessék ! MATILD (rémülten nézi) : Don Juan, meg­elevenedett? Az ég meghallgatta imámat ! Hi­szen ezt senki sem fogja nekem elhinni ! Álmo­dom ! Álmodom ! KONDOR (Don Juan-pózban, elegánsan, előkelően) : Madame, fáradjon haza . . . áztassa eme szert egész éjszakán keresztül vízben . . . vigyázzon, hogy ne üsse oda sehová... és amikor már jól­­ felázott, kenje be vele . . . MATILD : Mit? Mit? KONDOR : Amit akar ! Di, vigyázzon, hogy el ne ejtse, mert akkor vége a hatásnak. És menjeg gyorsan, madame, alászolgája . . . MATILD : Don Juan segített rajtam ! Be­szélj, beszélj még Don Juan ! KONDOR (megmerevedik és egy szól sem szól). MATILD : Talán csak álom volt? Én min­denesetre kipróbálom ezt a szert.. . Oh, hogy örülök neki! (Feldobja a levegőbe és elkapja.) Don Juan, ha e szer következtében valaha gye­rekem lesz, rólad fogom elnevezni. Schlézinger Juan. ( Kimegy.) KONDOR (megkönnyebbülten sóhajt fel). WEISZ (jön vissza izgatottan egy pohár vízzel). Csakhogy elment az a bestia. Itt a víz, öntse gyorsan a zsebébe. KONDOR (átveszi a vizet és nyugodtan ki­issza). WEISZ: Szerencsétlen? Miért issza meg? Felrobban az ekrazit. .. KONDOR : Nálam már nem robban ... WEISZ: Hát hol az ekrazit? KONDOR : Odaadtam ennek a nőnek, mint Don Juan adományát. WEISZ : És maga a lelkére veszi, hogy az a szerencsétlen nő fel fog robbanni? KONDOR : Inkább ő robbanjon, mint én. Én különben is megmagyaráztam neki, hogy áztassfi vízbe ... De most már elég. Itthagyom ezt az üzletet. Új életet kezdek . . . WEISZ : Kondor, az istenért, jön valaki ! KONDOR : Miattam jöhet ! Részemről Don Juan meghalt. WEISZ : A felesége jön ! KONDOR (gyorsan megmerevedik) : Akkor inkább így maradok. KONDORNÉ (harcias nő. Nagyon izgatott. Egy ernyőt tart a kezében) : Jó napot, itt van a férjem, az a csirkefogó? WEISZ : Igen kérem . . . KONDOR (kétségbeesetten int, hogy nincs itt­és aztán tüsszem­). WEISZ (zsebkendőjáték) : Milyen náthás va­gyok ! Nincs itt. KONDORNÉ : Most itt van, vagy nincs itt? WEISZ : Nincs itt. . KONDORNÉ : Igazgató úr kérem. Én egy határozott nő vagyok és a férjem egy csirke­fogó ! A férjem megcsal ! WEISZ : Asszonyom, én önnel érzek KONDORNÉ : Egy snidlinges lány irt neki egy levelet, hogy ma este nyolckor a Don Juan szobra alatt találkoznak ... WEISZ : Ezt a csirkefogót ! ClínCRfi UAIMK­TII/I A legcsú­nyább arcbőr is megjavul állandó ápolás mellett. .IfíUlíII |lll# rir­B II!Il Vegye Ön is igénybe a modern kozmetika segítségét és • allim kel?/sse­­ el <?aJaa sándorné kozmetikai Intézetét (Kígyó­ u. 2.), ahol a legm­odernebb gépekkel végzik a szeplős, witesszeres, ráncos, szűrös és szemölcsös arcok rendbe­hozatalát, olcsó bérletrendszer mellett. — Si parla italiano. On parle français. English spoken. Man spricht deutsch im

Next