Színházi Élet, 1934. május 27–június 2. (24. évfolyam, 23. szám)

1934-05-27 / 23. szám

Keresztkérdés Irta: Lőrincz Miklós, A darab előadási joga kizárólag dr. Marton Sándor színpadi kiadóvállalatától (Budapest, IV., Bécs­ utca 1.) szerezhető meg. Az eng­edély nálklUi előadást szigorúan bünteti az 1821. évi LIV. Szinrekerült t.­e. Copyright 1938 by dr. Alexander Marton, Budapest, a TERÉZKÖRÚTI SZÍNPADON a következő szereposztásban: 1Detektivné Bajna Alice Egy úr Komlós Vilmos Pincér Barna Lajos Kató Vadnai Éva Balajkiné Sass Olly Történik egy pesti kávéházban, két asztal között a falon Kit asztal és a telefon. PINCÉR (a függöny szétnyílásakor az egyik asztalt takarítja). DETEKTIVNŐ (kis szünet után titokzatosan körülnézegetve lábujjhegyen besiet). PINCÉR: Kezeit csókolom. DETEKTIVNŐ : Pszt. (Kezét a szájára téve, hallgatásra inti a pincért). PINCÉR (meglepve vonogatja a vállát. Nem érti, hogy egy vendég hogy jöhet így be a kávé­házba). DETEKTIVNŐ (még egyszer körülnéz, s miután senkit sem lát a közelben, odalép az egyre jobban meglepett pincérhez és energikusan): Feleljen a kérdésemre. Volt itt egy félórán belül egy férfi és egy nő? ! Igen vagy nem? I PINCÉR : Kérem szépen . .. DETEKTIVNŐ : Semmi kérem szépen ... Itt nincs helye semmiféle handa-bandának.. . . Hanem volt férfi és nő, vagy nem volt férfi és nő. PINCÉR : Hogy néztek ki? DETEKTIVNŐ : Mi az, hogy hogy néztek ki? Az egyik nőnek nézett ki, a másik férfinek. PINCÉR : Ezek nem voltak itt. DETEKTIVNŐ : Esküdjön ! PINCÉR: De kihez van tulajdonképpen sz­rencsém, hogy így tetszik beszélni velem? DETEKTIVNŐ : Kukucskál Hermina magán­detektivnő vagyok . . . Pszt. . . Csend ... ( Kis szünet.) Most beszélhet. PINCÉR : Most már értem, kérem. DETEKTIVNŐ­: Egy férfit keresek itt, aki megcsalja a feleségét. PINCÉR: Itt volt, kérem. DETEKTIVNŐ : Itt volt? PINCÉR (egykedvűen): Hát kérem, férj az jár ide és melyik férj nem csalja meg a feleségét. DETEKTIVNŐ : Nézze, az élceit tartsa meg magának . . . Engem nem érdekel se vicc, se éle, se adoma ... Én azért vagyok itt, hogy nyo­mozzak és ha én azért vagyok itt, hogy nyo­mozzak, akkor én nyomozok. PINCÉR : Hát csak tessék nyomozni, kérem. DETEKTIVNŐ (energikusan): Pincér, felel­jen kérdésemre . .. Kertelés nélkül és magától telhetően, értelmesen. Ismeri maga Balajki Lajos aszaltszilva nagykereskedőt? . . . Igen vagy nem, ismeri vagy nem ismeri? PINCÉR: Nem ismerem. DETEKTIVNŐ (villámgyors kérdéssel csap rá): Mióta nem ismeri? Na? Mióta? PINCÉR : Semmióta. Én sose ismertem kérem. DETEKTIVNŐ : Ez keresztkérdés volt, ha nem tudná ... De ez úgy látszik nem törte meg magát. . . Na várjon csak. Fog maga vallani. (Egy fényképet vesz elő és megmutatja a pincér­nek.) Ez ki? PINCÉR (nézi): Nem tudom. DETEKTIVNŐ : Nézze meg jól. Kis bajusz, nagy fülek. Na ki ez? Na ! Kicsoda ez? PINCÉR : Nem ismerem. DETEKTIVNŐ: Balajki. PINCÉR : Nem jár ide, kérem. DETEKTIVNŐ (ismét egy rajtaütésszerű kér­déssel próbálkozik): Hogy issza Balajki a kávét? Habbal vagy föllel... Na hogy issza? PINCÉR : Mit tudom én kérem. Én nem ismerem Balajkit. DETEKTIVNŐ : Ez megint egy kereszt­kérdés volt... Ma nincs sikerem a kereszt­kérdéseimmel .. . Hát ha nem jár ide az a Balaski, akkor ma fog először idejönni... De vesztére. Mert én leleplezem, rajtacsípem és a nyakára hozom a feleségét, aki itt várakozik szemben a trafikban ... Te jó isten, róla el is feledkeztem. Van itt telefon? PINCÉR: Itt van, tessék. DETEKTIVNŐ (tárcsázik, majd a telefonba): Halló trafik. .. Kisasszony, legyen szives, küldje a telefonhoz Balajkiné nagyságos as­­szonyt . . . Nem ismeri? Az engem nem érde­kel, maga csak küldje a telefonhoz . .. Dehogy nincs ott kérem . . . Ott van a trafikban és fel­alá járkál, mint egy őrült... Igen, na látja, hogy ismeri... (A pincérhez.) Nahát, hogy milyen ostoba emberek vannak a világon ... Maga mióta van ebben a kávéházban? PINCÉR: öt éve. DETEKTIVNŐ : Akkor hozzon nekem egy limonádét. PINCÉR (el). DETEKTIVNŐ (a telefonba): Nagyságos asszony ... Igen, itt a Kukucskai... Itt vagyok a kávéházban .. . Kedves férje, az a piszok 130

Next