Színházi Élet, 1934. július 1–7. (24. évfolyam, 28. szám)
1934-07-01 / 28. szám
lehet nyerni, semmi akadálya a dolognak. De már érkezik Nagy Endre minden korok legklasszikusabb kabaréjának alapítója, ura és fejedelme, a magyar kabaré-Romulus. A gyakorlati kabarézástól visszavonult, önkéntes lemondásban élő diktátor, bölcs nyugalma árad el rajta: ót a jelen harcai már nem érdeklik, tekintetét történelmi horizontok fölött járatja el, az »Ujság«ban most jelenik meg folytatásokban a kabarékultusz oknyomozó nagy képes világtörténelme, alapvető munka. Folyékonyan beszél, nem erőlteti meg magát, folyékonyan, mint egy magánember, magántudós, a dadogás ékesszólását átengedte a harmadik diktátornak, Békeffi Lászlónak, aki e pillanatban robog be. Azonnal megismeri Jusnijt, viharosan ölelik meg egymást, mint a fejedelmek. »Szivárvány, szivárvány« mondja Jusnij egyelőre hibátlan magyarsággal, de mint említettem, szorgalmasan gyakorolja a hibás magyar kiejtést. A hangulat egyelőre közvetlen és vidám, a komoly tárgyalások még nem kezdődtek meg. Jusnij történetet mesél el, amit tegnap hallott (sorok szerény írójának egy öt év előtti humoreszkjéből) nagy sikerrel, utána Békeffi idézi ugyancsak e sorok igénytelen és névtelen jegyzőjének egy remekbe készült, szikrázóan elmés »bemondását«, amit Jusnij egyszerűen »glänzend«-nek talál, hosszan és elismeréssel szorongatja Békeffi kezét, a világ legszellemesebb embere vagy, Lacikám, neked mondják el a legragyogóbb vicceket. Vadnai László, hozzám fordulva, szerényen megjegyzi, nézzem majd meg, mennyivel jobban fog hatni ugyanez a vicc hétfőn a Hacsek és Sajóban. a De hozzák a kávét és társalgás komolyra fordul. Még egy utolsó mosoly be... a fotografálógép-Nézzék meg ezt a fotográfiát, hölgyeim és uraim. Milyen közvetlen és keresetlen ez a mosoly, ülnek itt. Hát nem úgy igénytelen mint három magánember, mint akár jómagam? Első pillanatra észre se venné az ember, melyik a konferanszié, melyik a közönséges ember. Félóra következik, ami nem a laikus nyilvánosság elé való. A felsőbb humorisze, ötletológia, összehasonlító viccanatómia gazdaságpolitikai magasiskolájában magam se lévén járatos, nem sokat értek a dologból, úgy látszik világvonatkozású viszonylatokban tárgyalják a legégetőbb kérdéseket. Térkép kerül elő, vonalakat húznak, városokat jelölnek meg piros ponttal, a jövő Európáját beszélik meg, kabarológiai szempontból, hogy melyik nyelvterületen í melyik viccet ismerik még, hol lehet repríz, nem hol felejtették el,hol kell nagyágyúkat felállítani, hol kell a rekeszizmok ellen koncentrálni a támadást, stb. Felosztják Európát egymás közt. Egyelőre békés szándékkal. De holnap mindegyik diktátor megjelenik a maga Választó Nagyközönsége előtt és kikonferálja a másikat. És mit lehet tudni? Egy vicc kedvéért... Egy vicc kedvéért és egy vicc következtében egymás ellen fordulhat a harcias Kék Sassá változó, a Kék Madár s a Szivárvány vörös csíkja, a Nagy Endre-féle alapvető kabarévilágtörténelem tanulsága szerint. Pointek csattannak és elmeszikrák robbannak — fegyverek közt elhallgat a múzsa, Mussolini és Hitler találkozásának gyümölcse, béke boldog idilljét fuvolázó verasikék, amik a világ nyugalmát és jószándékát és békés fejlődését ígérik. A búvár bevonul katonának és az előadás elmarad. Lehet, urak, folyvást, folyvást. A konferansziék világkonferenciájának résztvevői: Békeffi László, Jusnij, Karinthy Frigyes, Vadnai László, Nagy Endre