Színházi Élet, 1934. július 1–7. (24. évfolyam, 28. szám)

1934-07-01 / 28. szám

lehet nyerni, semmi akadálya a dolognak. De már érkezik Nagy Endre min­den korok legklasszikusabb kaba­réjának alapítója, ura és feje­delme, a magyar kabaré-Romulus. A gyakorlati kabarézástól vissza­vonult, önkéntes lemondásban élő diktátor, bölcs nyugalma árad el rajta: ót a jelen harcai már nem érdeklik, tekintetét történelmi hori­zontok fölött járatja el, az »Ujság«­ban most jelenik meg folytatások­ban a kabarékultusz oknyomozó nagy képes világtörténelme, alap­vető munka. Folyékonyan beszél, nem erőlteti meg magát, folyéko­nyan, mint egy magánember, ma­gántudós, a dadogás ékesszólását átengedte a harmadik diktátornak, Békeffi Lászlónak, aki e pillanat­ban robog be. Azonnal megismeri Jusnijt, viharosan ölelik meg egy­mást, mint a fejedelmek. »Szivár­vány, szivárvány« mondja Jusnij egyelőre hibátlan magyarsággal, de mint említettem, szorgalmasan gya­korolja a hibás magyar kiejtést. A hangulat egyelőre közvetlen és vi­dám, a komoly tárgyalások még nem kezdődtek meg. Jusnij törté­netet mesél el, amit tegnap hallott (sorok szerény írójának egy öt év előtti humoreszkjéből) nagy siker­rel, utána Békeffi idézi ugyancsak e sorok igénytelen és névtelen jegy­zőjének egy remekbe készült, szik­rázóan elmés »bemondását«, amit Jusnij egyszerűen »glänzend«-nek talál, hosszan és elismeréssel szo­rongatja Békeffi kezét, a világ leg­szellemesebb embere vagy, Laci­kám, neked mondják el a legragyo­góbb vicceket. Vadnai László, hoz­zám fordulva, szerényen megjegyzi, nézzem majd meg, mennyivel job­ban fog hatni ugyanez a vicc hét­főn a Hacsek és Sajóban. a De hozzák a kávét és társalgás komolyra fordul. Még egy utolsó mo­soly be... a fotografálógép-Nézzék meg ezt a fo­tográfiát, hölgyeim és uraim. Milyen közvet­len és keresetlen ez a mosoly, ülnek itt. Hát nem úgy igénytelen mint három magánem­ber, mint akár jóma­gam? Első pillanatra észre se venné az ember, melyik a konferanszié, melyik a közönséges ember. Félóra következik, ami nem a lai­kus nyilvánosság elé való. A fel­sőbb humorisz­e, ötletológia, össze­hasonlító viccanatómia gazdaság­politikai magas­iskolájában magam se lévén járatos, nem sokat értek a dologból, úgy látszik világvonat­kozású viszonylatokban tárgyalják a legégetőbb kérdéseket. Térkép ke­rül elő, vonalakat húznak, városo­kat jelölnek meg piros ponttal, a jövő Európáját beszélik meg, kaba­rológiai szempontból, hogy melyik nyelvterületen í melyik viccet ismerik még, hol lehet repríz, nem hol felejtették el,­­hol kell nagyágyúkat felállítani, hol kell a rekeszizmok ellen koncentrálni a támadást, stb. Felosztják Európát egymás közt. Egyelőre békés szándékkal. De holnap mindegyik diktátor megjelenik a maga V­álasztó Nagy­közönsége előtt és kikonferálja a másikat. És mit lehet tudni? Egy vicc kedvéért... Egy vicc kedvéért és egy vicc következtében egymás ellen fordul­hat a harcias Kék Sassá változó, a Kék Madár s a Szivárvány vörös csíkja, a Nagy Endre-féle alapvető kabarévilágtörténelem tan­ulsága szerint. Pointek csattannak és elmeszik­rák robbannak — fegyverek közt elhallgat a múzsa, Mussolini és Hit­ler találkozásának gyümölcse, béke boldog idilljét fuvolázó ver­a­sikék, amik a világ nyugalmát és jószándékát­ és békés fejlődését ígé­rik. A búvár bevonul katonának és az előadás elmarad. Lehet, urak, folyvást, folyvást. A konferansziék világkonfe­renciájának résztvevői: Békeffi László, Jusnij, Karinthy Fri­gyes, Vadnai László, Nagy Endre

Next