Színházi Élet, 1934. július 15–21. (24. évfolyam, 30. szám)
1934-07-15 / 30. szám
AZ ASSZONY: Dehogy! Ő nem szokott vinni magával semmit! Csak a műszereit! FEHÉRVÁRI: Az még jó! AZ ASSZONY: Miért! FEHÉRVÁRI: karambol történik. Ha Isten ments, valami ott vannak a műszerek! ... AZ ASSZONY: Jaj! Ne ijesztgessen, Fehérvári úr!... FEHÉRVÁRI: Jaj! Isten őrizz! Csak úgy mondom! És annyi sarokkő van egy országúton! ... AZ ASSZONY: Határkő ... FEHÉRVARI: Az autónak mindegy. Nem nézi. AZ ASSZONY: Nem lesz karambol! Ugye, nem lesz?! ... FEHÉRVARI: Nem! Szó sincs róla! Csak jó az ilyenre is számitani!... Az mindenesetre okos, hogy elvitte a műszert!... AZ ASSZONY: Miért! FEHÉRVÁRI: Hátha rosszul lesz a soffőr... AZ ASSZONY (ijedten): Akkor nem tudnak továbbmenni! ... FEHÉRVÁRI (bölcsen): De ott van a műszer! AZ ASSZONY: Nem lesz rosszul a soffőrü... FEHÉRVÁRI: Na, én már hallottam olyant, hogy egy soffőrt megütött a guta vezetés közben!... AZ ASSZONY: Akkor felborul a kocsi!... FEHÉRVÁRI (megint): De ott van a műszer! ... A műszer mindenesetre jó! Az ember sohse tudja, mikor csinálhat üzletet! Én is hordok magammal mindig rollstockot! (Mutatja a zsebéből.) A tanár úr is kaphat útközben egy operációt! AZ ASSZONY: Nahát, ez bosszantó!... Pedig ma este színházba akartunk menni... FEHÉRVÁRI: Igent! Melyikbe! AZ ASSZONY: A Vígszínházba. FEHÉRVÁRI: Jaj, ismerem! Már voltam ott! Igaz, hogy régen! Sokat lehet röhögni! Az a Steinhardt! AZ ASSZONY (nevet): Maga nagyon mulatságos ember!... FEHÉRVÁRI (boldogan): Kiszuhand!... Nagyon meleg van itt kérem ... AZ ASSZONY: Hát vegye le a kabátját... FEHÉRVÁRI: Szabad!! AZ ASSZONY: Hogyne! FEHÉRVÁRI: Biztos, hogy szabad!! AZ ASSZONY: Hát hogyne, csak tessék! ... FEHÉRVÁRI: Nem tetszik megsértődni! AZ ASSZONY: Miért sértődnék meg! FEHÉRVÁRI: Kérem. (Leveti, pizsamában van.) AZ ASSZONY (ijedten): De kérem!... san FEHÉRVÁRI: Na tetszik látni... (Gyorfölveszi.) AZ ASSZONY: Hát én nem tudtam, hogy pizsamában van ... FEHÉRVÁRI: Én tudtam kérem, de megkérdeztem, hogy nem tetszik megsértődni! Ne tessék haragudni, én harmadik napja fekvő beteg vagyok!... És ezért telefonáltam a tanár úrnak, mert nagyon rosszul voltam ma este ... AZ ASSZONY: Mi baja! FEHÉRVÁRI: Leestem a létráról. AZ ASSZONY: Milyen létráról? FEHÉRVÁRI: Amire felmásztam. AZ ASSZONY: Ne mondja! ... És nagyon megütötte magát! ... FEHÉRVÁRI: Jajj, de mennyire kérem, de mennyire!... (Az oldalát fogja.) Itt alig bírom mozgatni, magamat és ha egy mély lélegzetet veszek, kérem, akkor direkt sípol és belül úgy nyilallik! AZ ASSZONY: Maga nős ember! FEHÉRVÁRI (nagyon szomorúan): özvegy. (Titokban lekopogja.) AZ ASSZONY: És egyedül van!... FEHÉRVÁRI: Egyedül. AZ ASSZONY: Nincs senkije! FEHÉRVÁRI: Csak az anyósom. AZ ASSZONY: Ő is itt lakik! FEHÉRVÁRI: Nem Most ő is betegeskedik, szegényke. AZ ASSZONY: Mi baja! FEHÉRVÁRI: Ráestem a létráról. AZ ASSZONY: Jajj... és megütötte magát!... FEHÉRVÁRI: Benne! AZ ASSZONY: Hogyan! FEHÉRVÁRI: Én, őbenne! (Az oldalát mutatja.) Éppen itt érzem a fejét szegénykének ... Most szanatóriumban van ... AZ ASSZONY: És súlyos! FEHÉRVÁRI: Csak vasárnap. AZ ASSZONY: Mert éppen vasárnapi FEHÉRVÁRI: Akkor látogatom. AZ ASSZONY: De remélem, meggyógyul! FEHÉRVÁRI: Én nem remélem. AZ ASSZONY: Mondja, Fehérvári úr, megkínálhatom valamivel? FEHÉRVÁRI: Óh, kiszuhand!... AZ ASSZONY: Iszik egy feketét! FEHÉRVÁRI: Hogyne!... Vacsora után szoktam ... AZ ASSZONY: Jó. Akkor rögtön hozom... FEHÉRVÁRI: De még nem vacsoráztam. (Pillanat szünet után — szerényen.) Talán előbb kaphatnék egy darab zsíros kenyeret, vagy egy kis kompótot, hogy ne igyam éhhomra a feketét... AZ ASSZONY: Örömmel... bár nem tudom, hogy mi van itthon ... FEHÉRVÁRI: Nem baj! Itt van a sarkon az automata büffé ... AZ ASSZONY (feláll): Rögtön jövök vissza ... Dohányzik? FEHÉRVÁRI: Hogyne! Majd vacsora után... AZ ASSZONY: Bocsásson meg... (Kimegy balra.) FEHÉRVÁRI (utánanéz — Drága, aranyos asszonyka!... szerelmesen): (Körülnéz, meglátja a telefont, gyorsan odamegy és tárcsázik.) Halló! ... Te vagy az, Kogutovitz! ... Szervusz!... Én vagyok, Fehérvári! ... (Halkan, gyorsan.) Drága öregem, csak azért telefonálok, hogy megköszönjem a tanácsodat!... Igen!... Mindent úgy csináltam, ahogy tanácsoltad!... A férj elutazott... én itt vagyok a nőnél... minden rendben ... most fogunk vacsorázni ... Hogyne!... Pizsamában jöttem, ahogy tanácsoltad ... (Boldogan.) Köszönöm, drága öregem és ha egyszer te leszel ilyen szerelmes, mint én, akkor számithatsz rám!... Szervusz!... (Gyorsan leteszi a hallgatót és eljön az Íróasztaltól.) AZ ASSZONY (balról jön, kedvesen): Már itt is vagyok!... FEHÉRVÁRI: Kisztihand! 108