Színházi Élet, 1934. július 15–21. (24. évfolyam, 30. szám)

1934-07-15 / 30. szám

AZ ASSZONY: Dehogy! Ő nem szokott vinni magával semmit! Csak a műszereit! FEHÉRVÁRI: Az még jó! AZ ASSZONY: Miért! FEHÉR­VÁRI: karambol történik. Ha Isten ments, valami ott vannak a műsze­rek! ... AZ ASSZONY: Jaj! Ne ijesztgessen, Fe­hérvári úr!... FEHÉRVÁRI: Jaj! Isten őrizz! Csak úgy mondom! És annyi sarokkő van egy ország­úton! ... AZ ASSZONY: Határkő ... FEHÉRVARI: Az autónak mindegy. Nem nézi. AZ ASSZONY: Nem lesz karambol! Ugy­e, nem lesz?! ... FEHÉRVARI: Nem! Szó sincs róla! Csak jó az ilyenre is számitani!... Az minden­esetre okos, hogy elvitte a műszert!... AZ ASSZONY: Miért! FEHÉR­VÁRI: Hátha rosszul lesz a sof­főr... AZ ASSZONY (ijedten): Akkor nem tud­nak továbbmenni! ... FEHÉRVÁRI (bölcsen): De ott van a mű­szer! AZ ASSZONY: Nem lesz rosszul a sof­főrü... FEHÉRVÁRI: Na, én már hallottam olyant, hogy egy soffőrt megütött a guta vezetés közben!... AZ ASSZONY: Akkor felborul a kocsi!... FEHÉRVÁRI (megint): De ott van a mű­szer! ... A műszer mindenesetre jó! Az em­ber sohse tudja, mikor csinálhat üzletet! Én is hordok magammal mindig rollstockot! (Mutatja a zsebéből.) A tanár úr is kaphat útközben egy operációt! AZ ASSZONY: Nahát, ez bosszantó!... Pedig ma este színházba akartunk menni... FEHÉRVÁRI: Igent! Melyikbe! AZ ASSZONY: A Vígszínházba. FEHÉRVÁRI: Jaj, ismerem! Már voltam ott! Igaz, hogy régen! Sokat lehet röhögni! Az a Steinhardt! AZ ASSZONY (nevet): Maga nagyon mu­latságos ember!... FEHÉR­VÁRI (boldogan): Kiszu­hand!... Nagyon meleg van itt kérem ... AZ ASSZONY: Hát vegye le a kabátját... FEHÉRVÁRI: Szabad!! AZ ASSZONY: Hogyne! FEHÉRVÁRI: Biztos, hogy szabad!! AZ ASSZONY: Hát hogyne, csak tessék! ... FEHÉRVÁRI: Nem tetszik megsértődni! AZ ASSZONY: Miért sértődnék meg! FEHÉRVÁRI: Kérem. (Leveti, pizsamá­ban van.) AZ ASSZONY (ijedten): De kérem!... san FEHÉRVÁRI: Na tetszik látni... (Gyor­fölveszi.) AZ ASSZONY: Hát én nem tudtam, hogy pizsamában van ... FEHÉRVÁRI: Én tudtam kérem, de meg­kérdeztem, hogy nem tetszik megsértődni! Ne tessék haragudni, én harmadik napja fekvő beteg vagyok!... És ezért telefonál­tam a tanár úrnak, mert nagyon rosszul voltam ma este ... AZ ASSZONY: Mi baja! FEHÉRVÁRI: Leestem a létráról. AZ ASSZONY: Milyen létráról? FEHÉRVÁRI: Amire felmásztam. AZ ASSZONY: Ne mondja! ... És nagyon megütötte magát! ... FEHÉRVÁRI: Jajj, de mennyire kérem, de mennyire!... (Az oldalát fogja.) Itt alig bírom mozgatni, magamat és ha egy mély lélegzetet veszek, kérem, akkor direkt sípol és belül úgy nyilallik! AZ ASSZONY: Maga nős ember! FEHÉRVÁRI (nagyon szomorúan): öz­vegy. (Titokban lekopogja.) AZ ASSZONY: És egyedül van!... FEHÉRVÁRI: Egyedül. AZ ASSZONY: Nincs senkije! FEHÉRVÁRI: Csak az anyósom. AZ ASSZONY: Ő is itt lakik! FEHÉRVÁRI: Nem Most ő is betegeske­dik, szegényke. AZ ASSZONY: Mi baja! FEHÉRVÁRI: Ráestem a létráról. AZ ASSZONY: Jajj... és megütötte magát!... FEHÉRVÁRI: Benne! AZ ASSZONY: Hogyan! FEHÉRVÁRI: Én, őbenne! (Az oldalát mutatja.) Éppen itt érzem a fejét szegény­kének ... Most szanatóriumban van ... AZ ASSZONY: És súlyos! FEHÉRVÁRI: Csak vasárnap. AZ ASSZONY: Mert éppen vasárnapi FEHÉRVÁRI: Akkor látogatom. AZ ASSZONY: De remélem, meggyó­gyul! FEHÉRVÁRI: Én nem remélem. AZ ASSZONY: Mondja, Fehérvári úr, megkínálhatom valamivel? FEHÉRVÁRI: Óh, kiszu­hand!... AZ ASSZONY: Iszik egy feketét! FEHÉRVÁRI: Hogyne!... Vacsora után szoktam­ ... AZ ASSZONY: Jó. Akk­or rögtön hozom... FEHÉRVÁRI: De még nem vacsoráztam. (Pillanat szünet után — szerényen.) Talán előbb kaphatnék egy darab zsíros kenyeret, vagy egy kis kompótot, hogy ne igyam éhhomra a feketét... AZ ASSZONY: Örömmel... bár nem tu­dom, hogy mi van itthon ... FEHÉRVÁRI: Nem baj! Itt van a sar­kon az automata bü­ffé ... AZ ASSZONY (feláll): Rögtön jövök vis­­sza ... Dohányzik? FEHÉRVÁRI: Hogyne! Majd vacsora után... AZ ASSZONY: Bocsásson meg... (Ki­megy balra.) FEHÉRVÁRI (utánanéz — Drága, aranyos asszonyka!... szerelmesen): (Körülnéz, meglátja a telefont, gyorsan odamegy és tárcsázik.) Halló! ... Te vagy az, Koguto­vitz! ... Szervusz!... Én vagyok, Fehér­vári! ... (Halkan, gyorsan.) Drága öregem, csak azért telefonálok, hogy megköszön­jem a tanácsodat!... Igen!... Mindent úgy csináltam, ahogy tanácsoltad!... A férj elutazott... én itt vagyok a nőnél... minden rendben ... most fogunk vacsoráz­ni ... Hogyne!... Pizsamában jöttem, ahogy tanácsoltad ... (Boldogan.) Köszö­nöm, drága öregem és ha egyszer te leszel ilyen szerelmes, mint én, akkor számithatsz rám!... Szervusz!... (Gyorsan leteszi a hallgatót és eljön az Íróasztaltól.) AZ ASSZONY (balról jön, kedvesen): Már itt is vagyok!... FEHÉRVÁRI: Kisztihand! 108

Next