Színházi Élet, 1934. október 14–20. (24. évfolyam, 43. szám)

1934-10-14 / 43. szám

engem repülni. Csináljunk egy légi kirándulást, ahogy én képzelem. FRED : Hát hogy képzeli? ANNIE: Hallgasson­­ meg, Frédikém. Men­jünk ki a hangárba, üljünk be a repülőgépbe és vágjunk n­eki a kék bizonytalannak, rés nélkül. Ahol egy szép tájat látunk, ott majd leszállunk és kellemesen eltöltjük ... az estét. FRED : Erről szó sem lehet. Kellemesen eltöl­teni az estét? Magával? A feleségemmel? Erről szó sem lehet. ANNIE : Miért? Egy éve úgy élek az oldalán, mint egy apáca. Egyszer sem vitt olyan helyre, ahol szórakozni lehet. Nem voltam sem kabaré­ban, sem színházban, sem parlamentben. És tudja, mennyire imádom a repülést. Igazán megérdemelném ezt a kis örömet. ANNIE : Repüljünk messze, Mint a madár, Csak erre vágyom Régóta már . .. Kész a gép, Kék az ég, Szép lesz odafent, Szívem, mondj­a igent, Ma még. Gépünk repüljön A légen át, Hadd teljesüljön A régi vágy . . . Enyém lesz a mennyország fejünk felett, Ha röpülhetek veled. ANNIE : Én .. . én . .. Úgy szeretném én, Hogyha vinne és fölrepülne velem ! Nem . . nem . . . Én el nem viszem, Akár­mit csinál, nem kell maga nekem. ANNIE: Csak erre várok én Oly rég egyedül, De maga nélkülem Megy és kirepül. Röpüljünk messze, Mint a madár, Csak erre vágyom Régóta már . .. Mért ma épp? Zeng az ég, Baj lesz odafent. ANNIE: Szívem, mondj »igent« Ma még. Gépünk repüljön A légen át, Hadd teljesüljön A régi vágy. EGYÜTT: Enyém lesz a mennyország fejünk felett, Ha repülhetek veled. (Tánc.) ANNIE felgondolkozva­ : Tulajdonképpen mi­ért haragszik rám? FRED : Hagyjuk ezt kérem, hagyjuk ... ANNIE : Sohasem bántottam, mindig ked­ves voltam magához. De maga? ... Az imént is visszaküldte ajándékaimat. Még csak m­eg sem nézte. FRED (dühösen): Szégyelheti magát! ANNIE (bámul) : De bocsásson meg.. . FRED : Visszaél a gavallériámmal ! De én átlátok cselfogásain. Eláraszt ajándékaival és így akar kényszeríteni, hogy érintkezzünk ! Hogy én érintkezzem magával! ANNIE : Végre is a felesége vagyok .. . FRED (gúnyosan) : Ez, sajnos, igaz. A fele­ségem. ANNIE (komolyan) : Hallgasson meg. Fred: Beszélnünk kell egymással. Lehetetlen állapot, ami köztünk van. FRED : Ennek csak maga az oka. ANNIE : Én? ! Mennyiben? FRED : Én annak idején becsületesen meg­mondtam, hogy nem szeretem. ANNIE : Az igaz. (Elgondolkozva.) Egy repülőversenyen láttam meg először, mikor kis sportgépéből kiszállt, mialatt a tömeg ujjongott. Már akkor elhatároztam, hogy a felesége leszek. FRED : Mégis csak a repülés a legveszedel­mesebb sport, most már belátom. ANNIE (gúnyosan) : Kicsit későn. FRED : Sajnos. ANNIE : Csak azt nem értem, miért vett feleségül, ha ennyire nem szeretett? FRED : Gyönge voltam . . . hagytam ma­gam rábeszélni... ANNIE : Talán igaz, amit az emberek sut­tognak? Hogy teljesen tönkrement a tőzsdén és más üzleteken és csak az édesapám pénze miatt vett el? FRED : Nézze, Annie, én nem szoktam hazudni és vállalnom kell, amit tettem. Amit az emberek beszélnek, az igaz. ANNIE: Nem akartam elhinni ! Ez szörnyű! FRED : Engem bánt a legjobban. ANNIE (örömmel) : Igazán? Bántja? Akkor talán még minden jóra fordulhat. FRED : Lehetetlen. ANNIE : Szeretem, mindenre kész vagyok... És ha maga is . . . FRED : Én gyűlölöm magát, amiért ilyen megalázó, ilyen megszégyenítő helyzetbe ho­zott . . . ANNIE : Szóval, még én vagyok a bűnös? FRED : Az emberek a klubban rossz vicce­ket gyártanak arról, hogy Fred báró elvette a gazdag szappangyáros lányát és még sem tudja magát tisztára mosni !. . . Gyűlölöm . . . Érti? Éjjelenkint szappannal álmodom. Gyűlölöm ! ANNIE: A szappant? FRED : Nem. Magát ! ANNIE : Hiszen nem is ismer! Elzárkózott FRED : FRED : HA LÁTUNK ELEGÁNS HÖLGYEKET kérdezzük csak meg tőlük: szép ruha és kosztümre való anyagai­kat minden valószínűség szerint KLEIN ANTAL divatnagyáruházában vásárolták Selymek, szövetek, flanellek, fehérnemüek elragadóan szép és pazar választékban. Király­ UI. 49. A Teréz templomnál IIS

Next