Színházi Élet, 1934. október 14–20. (24. évfolyam, 43. szám)
1934-10-14 / 43. szám
(Rózsavölgyi kiadás) Nem nő, de — ember — ez a bók jár ima annak az asszonynak, aki tehetségben, elérésben túlszárnyalja a többit. Ennek az ellenkezője illik Dubarry grófnéra — jut eszembe — a feljegyzéseinek olvasása köziben, anélkül, hogy ezzel lekicsinyíteni akarnám. Sőt, aki ennyire kifejlesztette és összpontosította magában a csak nő jó és rossz tulajdonságait, az biztosan fütyült arra, hogy közben egy kicsit emberré is legyen. Ideje sem maradhatott rá. Ösztönösen azt is érezte, hogy csak akadályozná és ha talán akadtak is embertörekvő pillanatai, inkább elnyomta, mert különben sohasem lehetett Volna . Dubarry. Fogalom. Királyi kegyencnő. Milliók sorsának irányítója. Operetthősnő, filmzéna. Öntudta, hogy neki, ha kimagasló egyénisége akar lenni a női bájakkal elérhető karriernek, ott kell maradnia a saját területén, a giccsharc árán, a hálószoba rózsaszín sielyamilámpaernyős félhomályában, mert csak így, a saját adottságaival, eszközeivel érhet el mindent azon az egy bizonyos férfin keresztül, aki persze mindjárt király is kell, hogy legyen. Milyen furcsa már a születése is, a véletlen, hogy 1744. augusztus 28. Vaucouleursben ugyanabban a faluban látta meg a napvilágot, mint Jeanne d'Arc. (Ez az évszám persze az ő bevallása szerinti, a lexikonok három évvel előbbet mondanak.) Dubarry maga is tréfálva említi, hogy anyja az orleansi szüzet ősei közé sorolta. A szatíra a finom szellemeskedés egyik fő sajátsága, amiben önmagát sem kíméli, gúnyolódásaiban nem szépít semmit és még azt sem hallgatja el, hogy az első nagy szerelme bizony csak egy kukta, és az utolsó egy szolga volt. Gyerekesen naiv az a tervszerűség, ahogy lépésről-lépésre haladt, csak azért, mert egy jós azt jövendölte, hogy egyszer Franciaország legelső asszonya lesz — szó szerint idézve írja — »igyekeztem nagy ügyességet szerezni a kacérság művészetében«. Ez az igyekezet töltötte be minden gondolatát és a megszerzése azoknak a szükséges embereknek, akiken keresztül eljut a célig. Micsoda fantasztikus sors és sehol sincs benne a véletlen! Nincs az a sakkjátékos, aki megfontoltabban játszaná végig a döntő partit, mintahogy ő saját életét És megvolt az a csak néhány kivételes asszonynak a sajátsága, annyi hitet tudott belevinni a hazugságaiba, hogy azokból valóság lett. Még híre-hamva sem volt leendő férjének, amikor imár Dubarry grófnénak címezteti magát, akit éltesebb sógora gardíroz, —így nevezte azt a mindenre kapható idősebb Dubarry grófot, aki szívesen volt a segítségére, — s csak amikor már az udvari intrika le akarta leplezni és csalással vádolta, kerítették elő közös erővel a számostagú vidéki Dufparry-családnak azt a tagját, aki hivatalosan is nőül vette. Ilyen csekély kis zavar neki, aki oly edzett volt minden támadás ellen, meg se kottyant, mindent keresztülvitt és amikor legyőzte a legnagyobb nehézségeket és az udvarnál hivatalosan is bemutatták, ő kormányozta az országot. Állásokat osztogatott, politikát csinált, de mindent látszólag észrevétlenül. Egy vacsora keretében, hosszas, agyafúrt munka után, sikerült összehoznia a svéd királyt XV. Lajossal, de amikor azok tanácskozni kezdtek, imint a gyerek, aki nem tudja, miről ivann szó, oda sem figyelve, kedvenc kutyájával játszik. Mire a svéd király másnap reggel egy rubinokkal telefűzött, vörös bőrből készült nyakövet és egy rőf hosszúságú rubin nyakláncot küldött a szerencsés kutyának. Mindig voltak és lesznek asszonyok, akik a férfiakon keresztül szerepet játszanak a világeseményekben. De hol vannak és miért nincsenek többé Dubarryk? Nemcsak azért, mert a kegyencnőpálya az abszolutizmussal járó jelenség, de talán azért is, mert a jcnai nő már egész más ambíciókat tűz ki maga elé. Nem tudom, túl gyenge, vagy túl erős ahhoz, hogy Dubarry akarjon lenni? Saját feladatai vannak. Büszke rá, ha az önerejéből tizedrészét elérheti annak, amit az átlag férfi. Fárad és tanul, fennen mutogatja az orvosi diplomát, az ügyvédi oklevelet, és ha sok eredménye nincs is, de legalább képletesen és a valóságban is megtarthatja a fejét. Nem úgy, mint szegény Dubarry, aki a végén minden sikeréért ezzel fizetett. MEGYEHYSARI iWá tSk ^hi JH.