Színházi Élet, 1934. november 4–10. (24. évfolyam, 46. szám)

1934-11-04 / 46. szám

megjön az asszony (Ró­na Klári) és ami még kellemetlenebb: a meg­csalt férj (Bilicsi Tiva­dar) is. Sőt bonyolult szerelmi ügyei között még arra is időt talál, hogy hódítani megkísérelje el­a tehetetlen barát új szerelmét, a gazdag,­­romantikus, fiatal leányt, aki neve­lőnőjének védőszárnyai alatt próbál­n üa a sa­ját szárnyait. Persze — ez ellen a séma ellen senki sem emelhet kifo­gást — végül a bárányi ártatlanság győz min­den intrika fölött, de amíg idáig eljutunk, részben az tapogatjuk a oldalunkat nevetés­től, részben pirosra tapsolt tenyereinket fájlaljuk. Mert tapsra bőven kínál lehetősé­get Eisemann Mihály kecses, sok ötlettel fű­szerezett muzsikája, a sok pattogó vicc és egyik-másik alakítás­nak az átlagon messze felülemelkedő eredeti­sége. Itt Fejes Teri és elsősorban Gomba­szögi Ellára gondo­lunk, de ha szabad két epizódistát is a legelső sorba emelnünk, szá­mítsuk közéjük Szász Lilit és Bilicsi dart is. Fenyvessy Tiva-Éva finom és dekoratív, mint mindig, Ráday mulatságos. Kertész Dezső elegáns, Boross kacagtató. A legfiata­labb generáció képvise­lője, a kis Róna Klári igen ked­ves jelenség. Pompásak Gara Zoltán díszletei, a rendezés gyorsütemű és ötletes. • Nemcsak a külcsín fontos, hanem a belbecs is!« Gombaszögi Ella és Kertész Dezső »Ne kozeledjen^maga szab­ri« Ráday Imre és Fenyvessy Éva Andrássy­ úti Színház: »Ma éjjel szabad vagyok« (László fotók) .9.9

Next