Színházi Élet, 1934. november 4–10. (24. évfolyam, 46. szám)

1934-11-04 / 46. szám

Ha az Andrássy­ úti Szín­ház új­donságának szövegíróit geológiai vizsga alá vetjük, (ne tessék félni, nem árja­i vonatkozásokat keresünk), hamar rájövünk, hogy a két szerző­nél a mulat­tatás családi hagyo­mány. A librettisták egyikét Vaszary Jánosnak hívják, fivére ama Vaszary Pirinek, aki­nek nevéhez a legíze­sebb mosolyok édessége tapad, a testvérek közt ezenkívül akad egy harmadik humorista is: Gábor, aki nem színpa­don, hanem rajzban, cikkben és regényben gyakorolja a leghumá­nusabb művészetet: a szórakoztatást. A második librettista neve: Szenes Andor. Nem édes­, csak unoka­öccse annak a Szenes Bélának aki a speciális pesti vígjáték egyik legragyogóbb mestere volt, de a két unoka­testvér művészete kö­zött talán még köze­lebbi a vérségi kötelék, mint ahogy a matri­momia adatai mutatják. Szenes Béla egyenes örökösi humora talált ebben a lompos, agár­szerű Szenes Andor­ban, aki ördögi techni­kájú versek közé ékeli briliáns kis vicceit és librettistánál szokatla­nul gazdag líráját. Ilyenformán nem cso­dálatos, ha a két csa­ládi humor-hitbizo­mány egyesüléséből vi­dám, aranyos, végig mulattató színpadi bi­jon született, persze mindlein prevten­ció nélkül való három­f­el­vonásos bo­hóság, amely szigorúan kikapcsol minden realitást és — vigye éli az ördög — mégis hihető, hiszen moz­gató a könnyű kaland, a szerelem és a balatoni nyár; figurái nem Bo­hózatország is­mert világpolgárai, hanem vérbéli pestiek, akiik között nem egy trouvaille is akkad, mint például Gombaszögi Elláé és a triac­cos pesti anyóstípusé: Szász Iláé. Magát a mesét még dióhéjban is .Mindent tudunk kegyedről, Megbízható helyekről. . .« Fejes Teri és Kertész Dezső »Ma Andrássy­ úti Színház: éjjel szabad vagyok« (Fotó László)

Next