Színházi Élet, 1934. november 18–24. (24. évfolyam, 48. szám)

1934-11-18 / 48. szám

17 legnagyobb problémájára, a hízási hajlamra. — Sokat, tornászom, — mondotta — de egyébként nem szoktam fogyó­kúrát tartani. Vigyázok egy kicsit az alakomra, de azt se bánom, hogy ha nem­ fogyok le egy dekát se, mert az a komoly munka, amit végzünk, alapos fizikumot­­­ igényel. Nem csoda, ha nem fogyok le, mert ked­venc ételem a krumipli, jó zsírosan vagy vajasan, azonkívül nagyon szeretek pancsolni a konyhában és sütni-főzni. Kitűnő süteményeket tudok készíteni. — No és mi van a flörttel! — hangzik az indiszkrét kérdés. Erre ismét szokványos inter­jú­feleletet kapunk: — Engem száz per­centben kielégít a mű­vészetem. Sem időm, sem hajlamom arra, hogy túl sokat sincs fog­lalkozzak férfiakkal. — Nem is akar férj­hez menni? — Dehogynem! Majd ha megtalálom az ideá­lis férfiit! Vájjon milyen lehet egy huszonkét eszten­dős, csinos, első sike­reit élvező operaénekes­nőnek a férfiideálja? Meg is kérdezzük tőle: — Milyennek az ideális férfit? képzeli Precízen válaszol, mintha kottából ol­vasná: — Magas legyen, ősz­hajú, szeressen dol­gozni és... lehetőleg orvos legyen. — Almai? Vágyai? Ambíciói? per — Sok nagy fij szere­szeretnék tanulni. Olyan külföldi karrier után vágyom, mint amilyen Németh Má­riáé, vagy Andai Pi­roskáé. — Filmet vagy operettet nem sze­retne játszani? — Máris nagyszerű ajánlatot kap­tam operettre, de egyelőre erről szó sem lehet. A filmet imádom. Mar­lene Dietrich a kedvenc filmszí­nésznőm. — Kedvenc filmszínésze nincs is? — Van, de nem tudom a Az a fiatalember, aki az »Egy nevet, as­­szony nem felejt« című fi­lmiben játszotta a főszerepet. Nagyon sze­retnék a filmen ilyen partnerrel énekelni. Dobay Livia kisasszonyt tisztelet­tel ajánljuk a filmvállalkozó urak figyelmébe. Úgyis mindig panasz­kodnak, hogy csak tehetségtelen nő­ket szoktak protezsálni. Dobay Lívia és Rösler Endre Operaház: »Pillangókisasszony” (Fotó Vajda M. Pál)

Next