Színházi Élet, 1934. november 18–24. (24. évfolyam, 48. szám)
1934-11-18 / 48. szám
17 legnagyobb problémájára, a hízási hajlamra. — Sokat, tornászom, — mondotta — de egyébként nem szoktam fogyókúrát tartani. Vigyázok egy kicsit az alakomra, de azt se bánom, hogy ha nem fogyok le egy dekát se, mert az a komoly munka, amit végzünk, alapos fizikumot igényel. Nem csoda, ha nem fogyok le, mert kedvenc ételem a krumipli, jó zsírosan vagy vajasan, azonkívül nagyon szeretek pancsolni a konyhában és sütni-főzni. Kitűnő süteményeket tudok készíteni. — No és mi van a flörttel! — hangzik az indiszkrét kérdés. Erre ismét szokványos interjúfeleletet kapunk: — Engem száz percentben kielégít a művészetem. Sem időm, sem hajlamom arra, hogy túl sokat sincs foglalkozzak férfiakkal. — Nem is akar férjhez menni? — Dehogynem! Majd ha megtalálom az ideális férfiit! Vájjon milyen lehet egy huszonkét esztendős, csinos, első sikereit élvező operaénekesnőnek a férfiideálja? Meg is kérdezzük tőle: — Milyennek az ideális férfit? képzeli Precízen válaszol, mintha kottából olvasná: — Magas legyen, őszhajú, szeressen dolgozni és... lehetőleg orvos legyen. — Almai? Vágyai? Ambíciói? per — Sok nagy fij szereszeretnék tanulni. Olyan külföldi karrier után vágyom, mint amilyen Németh Máriáé, vagy Andai Piroskáé. — Filmet vagy operettet nem szeretne játszani? — Máris nagyszerű ajánlatot kaptam operettre, de egyelőre erről szó sem lehet. A filmet imádom. Marlene Dietrich a kedvenc filmszínésznőm. — Kedvenc filmszínésze nincs is? — Van, de nem tudom a Az a fiatalember, aki az »Egy nevet, asszony nem felejt« című filmiben játszotta a főszerepet. Nagyon szeretnék a filmen ilyen partnerrel énekelni. Dobay Livia kisasszonyt tisztelettel ajánljuk a filmvállalkozó urak figyelmébe. Úgyis mindig panaszkodnak, hogy csak tehetségtelen nőket szoktak protezsálni. Dobay Lívia és Rösler Endre Operaház: »Pillangókisasszony” (Fotó Vajda M. Pál)