Színházi Élet, 1934. november 18–24. (24. évfolyam, 48. szám)
1934-11-18 / 48. szám
Filmre protegálom a Pillangókisasszonyt Irta: Stella Adorján Mosolygó arcú, villogó fogú fiatal barna lány, Budapest művészi életének kétségtelenül ma legboldogabb tagja. Dobay Líviának hívják, 22 esztendős és feltűnő sikert aratott az Operaházban a Pillangókisasszony címszerepében. Sándor Erzisi, Németh Mária, vagy prózában Darvas Lili ugrott ilyen hirtelen az élre, mint ez a polgári külsejű, — bocsásson meg érte — kissé molettkés élénkszemű fiatal teremtés. A beavatottakon kívül még kevesen ismerik a nevét, amely most indul el meghódítani a világot. Jó polgári családból származó lány, az apja nagykereskedő, sem nem szegény ember, sem nem gazdag. A Lipótvárosban laknak, háromszobás »komfortos« lakásban. Líviának külön fehér leányszobája van és ha valaki telefonon felhívja a lakást, a szobalány így jelentkezik : — Dobay Livia művésznő lakása. A leányszobát gobelinek díszítik, a falakon egy-két fotográfia, a házikisasszonyt ábrázolja első szerepeiben. Az énekesnő adja az első interjút, elfogódottan . Ötesztendős koromban léptem fel először nyilvános koncerten, mint a Fodor-féle zeneiskola zongoraszakának növendéke. — Csodagyermek volt? Mosolyogva válaszol: — Csak gyermek voltam, csoda nélkül. Azt hiszem, hogy a szüleimen kívül senkit sem hatott meg a játékom. Tizenhat esztendős koromig A Pillangókisasszony civilben IFoto Oyeness színpadon (Foto Vajda M. Pál)