Színházi Élet, 1934. november 18–24. (24. évfolyam, 48. szám)

1934-11-18 / 48. szám

Filmre protegálom a Pillangó­kisasszonyt Irta: Stella Adorján Mosolygó arcú, villogó fogú fia­tal barna lány, Budapest művészi életének kétségtelenül ma legboldo­gabb tagja. Dobay Líviának hívják, 22 esztendős és feltűnő sikert ara­tott az Operaházban a Pillangó­kisasszony címszerepében. Sándor Erzisi, Németh Mária, vagy prózá­ban Darvas Lili ugrott ilyen hir­telen az élre, mint ez a polgári kül­sejű, — bocsásson meg érte — kissé molettkés élénkszemű fiatal te­remtés. A beavatottakon kívül még kevesen ismerik a nevét, amely most indul el meghódítani a vilá­got. Jó polgári családból származó lány, az apja nagykereskedő, sem nem szegény ember, sem nem gaz­dag. A Lipótvárosban laknak, há­romszobás »komfortos« lakásban. Líviának külön fehér leányszo­bája van és ha valaki telefonon fel­hívja a lakást, a szobalány így je­lentkezik : — Dobay Livia művésznő lakása. A leány­szobát gobelinek díszítik, a falakon egy-két fotográfia, a há­zikisasszonyt ábrázolja első szere­peiben. Az énekesnő adja az­ első inter­jút, elfogódottan . Ötesztendős koromban léptem fel először nyilvános koncerten, mint a Fodor-féle zeneiskola zon­goraszakának növendéke. — Csodagyermek volt? Mosolyogva válaszol: — Csak gyermek voltam, csoda nélkül. Azt hiszem, hogy a szülei­men kívül senkit sem hatott meg a játékom. Tizenhat esztendős koromig A Pillangókisasszony civilben IFoto Oyeness színpadon (Foto Vajda M. Pál)

Next