Színházi Élet, 1935. január 13–19. (25. évfolyam, 3. szám)
1935-01-13 / 3. szám
— Félni? Ugyan!... Ez a művészetem kockázata! Enélkül fád is volna! Lám-lám! Amikor Alfonz spanyol király ellen Párizsban rényletet követtek meel, ő cigarettára gyújtott és mosolyogva mondta : lyi — Ezek az én kirámesterségem kockázatai! Amíg a világ világ, primadonnák mindig könnyen találkoznak a királyokkal. Megkérdeztem tőle, hogy hogy megy a színház, óvatosan megemeli az öltözőasztal térítőjét, mutatóujjával megkopogja a deszkát és úgy válaszol:— Nagyon jól — hál' Istennek! El kell hinni neki. A hangjában semmiféle primadonna-tetszelgés sincs; az öntudatos, szorgalmas dolgozó nő egyszerű hangján állapítja meg, hogy a munkájának megvan a tisztességes jutalma. Mi a primadonna legnagyobb öröme? Hogy van egy »cuki« kis lakása, amelyben együtt él a férjével, aki osztrák filmíró, az ő kedvéért költözött át Magyarországra és most már kezd egészen magyarrá átalakulni. Még beszélni nem tud magyarul, de a magyar ételeket már nagyon kedveli. Hogy hogy van megelégedve a szerepével? Oh, nagyon. A darab igazi francia vidámságú bohózat és nagyon szereti a vidámságot. Ezt el kell hinni neki. Sőt azt is elhiszem, hogy a vidámságot készen viszi magával a színpadra. Nem olyan vidám, mint egy mosolyra beállított primadonna, hanem mint egy nagyon egészséges, nagyon öntudatos fiatal nő, akinek sikerült megegyeznie a munkájával, a művészetével, az életével. — Ez az a Demeter? Peti Sándor, Balla Lici, Herczeg Jenő — Mit szóltok a legújabb pletykához? Götz Erzsi, Tóth Böske, Gárdonyi Vilma Royal Revüszinház: »Szeressük egymást« (Rozgonyi fotók)