Színházi Élet, 1935. március 3–9. (25. évfolyam, 10. szám)

1935-03-03 / 10. szám

többé még arrafelé sem, nehogy zavar­jam a mulatságát. Egyes társaságokmaik kiküldött járőrei voltak, akik fürge­­ kiskocsikon követték a hercegi autót s aztán telefonon jelen­tették az itt, vagy ott vacsorázó társa­ságaikna­k,­­ha a­­ herceg végleg kikötött valahol. Mások redakciókat s a mulató­helyeket körtelefonálták végig, pontos jelentést kérve, voltak, akik a véletlenre bízták magukat, nekiindultak a bizony­talannak s végül a szerencse célhoz se­gítette őket. Mint az üstökös uszálya, úgy seperte végig az éjszakát az urak és hölgyek tömege, a­kik önkéntesen, ma­gyar­­ becsületből tettek ki magukért. És a véletlen — mint említettük — tény­leg sokaknak kedvezett, Szinyei Merse Félix péld­ául nem azért mulatott cigány mellett, mert odajött a herceg, csak nem zavartatta magát a mulatságában, mikor tényleg odajött. Ezzel a közvetlen nem­törődömséggel olyan boldog és vidám órákat szerzett neki s olyan egzotikus és különleges élvezetet, amit bizonyos, hogy soha nem fog elfelejteni az angol trón örököse. A magyar vendégszeretet — ha lehet még legendásabb — bizonnyal az lesz ezután, mert itt mindenki vendéglátó volt, mindenki a legmaximálisabb telje­sítményt produkálta azért, hogy a ven­dé­g jól érezze magát. Ezért érthető, hogy a végén a herceg valósággal örült az alkalomnak, hogy András­sy Géza grófnak — aki az egykori walesi herceg­nek ugyanazzal szolgált egyedül, mint most az egész pesti publikum — meg­mondhatta, milyen remekül érzii magát. Az utolsó mulató­ estén csárdást tán­colt a walesi herceg az egyik kíséretében lévő hölggyel. Bármilyen jó táncos is, — mert hogy jó táncos, azt elfogulatla­nul és egyöntetűen megállapították hölgyek — mégis nehezen ment neki az a újszerű tánc, partnerét derékon fogta s k­ét lépést tett balra, kettőt jobbra, úgy csárdásozott. Mellette táncolt Paksi­ Jó­zsef, aki pompás csárdás-táncos, frissen ropta, »mártogatott«, meg-megpörgette a táncosnőjét, remek figurákat vert ki a parketten, a herceg nézte­ nézte, pró­bálta utánozni, tan­ult a magyar úrtól s ha egy-egy lépése si­került, boldogan felnevetett. Paksy József természetesen nem vette tudomásul, hogy e pillanat­ban ő tanítja a herceget, pedig — e­z­­tó milyen furcsa véletlen — tulajdonképpen­ két rokon csárdásozott egymás mellett ott a parketten s a rokonságot Rhédey grófnő és Teck herceg házasságán keresz­tül pontosan ki is leh­et mutatni. A walesi herceg ünnepi látogatása al­kalmából illendő, hoigy leleplezzük publikum inkognitóját és tisztelettel és a hálával köszöntse az írótól] ezt a ké­nyes, fényes, könnyelmű, vidám, áldozat­kész, elragadó, sokat s­zidott és minden­kit meghódító pesti közönséget. kapualjában szorongó hölgyeknek (Foto Paul) A Dorottya­ utcában Mrs. Simpson-nal (Foto Oyenes) 15

Next