Színházi Élet, 1935. március 3–9. (25. évfolyam, 10. szám)
1935-03-03 / 10. szám
többé még arrafelé sem, nehogy zavarjam a mulatságát. Egyes társaságokmaik kiküldött járőrei voltak, akik fürge kiskocsikon követték a hercegi autót s aztán telefonon jelentették az itt, vagy ott vacsorázó társaságaiknak,ha a herceg végleg kikötött valahol. Mások redakciókat s a mulatóhelyeket körtelefonálták végig, pontos jelentést kérve, voltak, akik a véletlenre bízták magukat, nekiindultak a bizonytalannak s végül a szerencse célhoz segítette őket. Mint az üstökös uszálya, úgy seperte végig az éjszakát az urak és hölgyek tömege, akik önkéntesen, magyar becsületből tettek ki magukért. És a véletlen — mint említettük — tényleg sokaknak kedvezett, Szinyei Merse Félix például nem azért mulatott cigány mellett, mert odajött a herceg, csak nem zavartatta magát a mulatságában, mikor tényleg odajött. Ezzel a közvetlen nemtörődömséggel olyan boldog és vidám órákat szerzett neki s olyan egzotikus és különleges élvezetet, amit bizonyos, hogy soha nem fog elfelejteni az angol trón örököse. A magyar vendégszeretet — ha lehet még legendásabb — bizonnyal az lesz ezután, mert itt mindenki vendéglátó volt, mindenki a legmaximálisabb teljesítményt produkálta azért, hogy a vendég jól érezze magát. Ezért érthető, hogy a végén a herceg valósággal örült az alkalomnak, hogy Andrássy Géza grófnak — aki az egykori walesi hercegnek ugyanazzal szolgált egyedül, mint most az egész pesti publikum — megmondhatta, milyen remekül érzii magát. Az utolsó mulató estén csárdást táncolt a walesi herceg az egyik kíséretében lévő hölggyel. Bármilyen jó táncos is, — mert hogy jó táncos, azt elfogulatlanul és egyöntetűen megállapították hölgyek — mégis nehezen ment neki az a újszerű tánc, partnerét derékon fogta s két lépést tett balra, kettőt jobbra, úgy csárdásozott. Mellette táncolt Paksi József, aki pompás csárdás-táncos, frissen ropta, »mártogatott«, meg-megpörgette a táncosnőjét, remek figurákat vert ki a parketten, a herceg nézte nézte, próbálta utánozni, tanult a magyar úrtól s ha egy-egy lépése sikerült, boldogan felnevetett. Paksy József természetesen nem vette tudomásul, hogy e pillanatban ő tanítja a herceget, pedig — eztó milyen furcsa véletlen — tulajdonképpen két rokon csárdásozott egymás mellett ott a parketten s a rokonságot Rhédey grófnő és Teck herceg házasságán keresztül pontosan ki is lehet mutatni. A walesi herceg ünnepi látogatása alkalmából illendő, hoigy leleplezzük publikum inkognitóját és tisztelettel és a hálával köszöntse az írótól] ezt a kényes, fényes, könnyelmű, vidám, áldozatkész, elragadó, sokat szidott és mindenkit meghódító pesti közönséget. kapualjában szorongó hölgyeknek (Foto Paul) A Dorottya utcában Mrs. Simpson-nal (Foto Oyenes) 15