Színházi Élet, 1935. március 24–30. (25. évfolyam, 13. szám)

1935-03-24 / 13. szám

^ímviAd­ja : tfMÍVUU ek ét­­ af­ Megjelent a könyvpiac legvidámabb könyve: Ha­csek és Sajó legújabb beszélgetéseinek kötete. Meg­kértük Vadnai Lászlót, hogy mesélje, el, hogyan szü­letett meg az a két különös figura, akinek a népsze­rűsége már a legnagyobb neveket is túlszárnyalta. Itt adjuk Vadnai László érdekes nyilatkozatát. — 1929-ben, ki tudja hányadszor ültek össze Genfben a békedelegátusok hogy megtárgyalják a leszerelést. Gondoltam, írni kellene már erről valamit. A cím megvolt: Békekonferencia. így született meg az első Hategek és Sajó jelenet a bé­kekonferenciáról. Mindjárt arra a­ kér­désre is válaszolok, amellyel számos helyről fordultak hozzám: honnan vet­tem ezt a két nevet. A Hacsek telefon­könyvből­ született. Találomra felütöttem a könyvet, ceruzával ráböktem az egyik névre, aa volt odaírva Hacsek. Saját személyesen ismerem, az egyik nagy­bátyám papírkereskedésében volt évekig segéd. Névben, modorban tökéletesen megegyezik Sajóval. Szóval megírtam a Békekonferenciát, benyújtottam az And­rássy úti Színháznak. Most ide kell ik­tatnom egy idüsízke mondatot, több, mint kétszáz egyfelvonásost írtam és még soha, egyetlen egyet sem kaptam vissza színháztól. — A Békekonferencia volt az első. Az Andrássy­ úti Színház igazgatósága a je­lenet elolvasása után értelmetlenül né­zett rám. Azt hitték megőrültem. — Hogy gondolod, — mondták — hogy azzad, hogy két ember tíz percig beszél­get egy asztalnál, mulattatni lehessen a publikumot? Írjál bele valami cselek­ményt. — Én nem­ írtam bele cselekményt, ha­nem elvittem a Terézkörúti Színpadhoz, ahol azonnal műsorra tűzték. A kis tré­fának elképesztő sikere volt, négy hó­napig ment egyfolytában. Külföldre vit­ték, a világ minden nagy metropolisá­ban színre került. A Terézkörúti Színpad megkért, hogy minden műsorára írjak egy ilyen beszél­gzetest. — Szerencsém volt, mert a második, amelynek »Gandhi elindult« volt a címe, talán még nagyobb sikert aratott, mint a Békekonferencia. A harmadikna­k már nem volt külön címe, hanem Hacsek és Sajó néven men­t.­­ A két figura igazi azonban mégsem a színpad, népszerűségét az élőszó szerezte hanem a betű. Hetenként újabb és újab­b, lehetőleg mindig aktuális Ha­csek és Sajó-cikksorozatba kezdtem bele a­z egyik lapban és ez alapozta meg tulajdonképpen ennek a két figurának a tartós — megmondom őszintén — ré­szemre még mindig érthetetlen népszerű­ségét. — Hogy miben látom a sikerét a Ha­csek és Sajónak! Szerintem kizárólag abban, hogy akármilyen hülye ez a Ha­csek, mégis rengeteg van benne az átlag­emberből, a kispolgárból. Az emberek 90%-a szeretné leegyszerűsíteni, megfog­hatóvá tenni a m­aga számára a nagy eseményeket. Megpróbál a nagy politikai és társadalmi szenzációk háta mögé nézni, hogy azokat könnyebben érthe­tővé tegye a maga számára. Olvassa az újságban, hogy nagy politikusok szóno­kolnak, tárgyalnak, hadat üzennek, for­radalmat csinálnak. De ő tudja hogy ezek a politikusok valójában pontosan olyan emberek, mint ő, ezek is esznek, néha elrontják a gyomrukat, megcsal­ják szerelmüket, moziba járnak, szeret­nek kártyázni, szóval ezeknél is előfor­dulnak az ő kis szürke életének fő mo­tívumai. Őt nem érdekli, hogy Kánya külügyminiszter milyen ügyben utazott Genfbe. Őt az érdekli, hogy az a Kánya mit evett a vasúton mennyit fizetett Genfben a szállodai szobáért és küldött-e a feleségének anzikszot.­­ És én ebben látom a Hacsek és Sajó figurák népszerűségét. Az emberek un­ják a nagy szenzációkat és nagy frázi­sokat. Vagy nem értik azokat, vagy nem is akarják megérteni. Ha ez a két em­ber, akármilyen vicces formában, de nagyképűen kritizálta volna az aktuális eseményeket, rövid idő alatt befejezték volna karrierjüket, de mivel meggyőző­désem szerint a politikusok jóval tovább fognak ebédelni és elrontani a gyomru­kat, megnősülni és megcsalni a szerel­mü­ket, mint a leszerelésről tárgyalni és szövetségeket kötni, én remélem, hogy Hacsek és Sajó, akik úgy Magyarorszá­gon, mint külföldön minden különösebb emóció nélkül kibírtak egy pár politikai, személyi és rezsimváltozást, még akkor is élni fognak, amikor a nagy politiku­sok összes tevékenysége tényleg csak ab­­ban fog kimerülni, hogy esznek, isznak, kártyáznak és néha elviszik a feleségü­ket a moziba. ím­;

Next