Színházi Élet, 1935. április 21–27. (25. évfolyam, 17. szám)

1935-04-21 / 17. szám

A tehén tőgye ÍRTA: MÓRICZ ZSIGMOND HACSEK (ül a Kemencepadkán): Kisbéres, kisbéres! KISBÉRES: NO, mi a' gazdram­? HACSEK: Hozzá' mán egy óda­last a zsidótul. KISBÉRES: Aggyék rá pízt. HACSEK: Itt van e­ négy fillér. KISBÉRES: Nem kapok annyiét'. HACSEK: Dehogyse. Négy óda­last is kapsz. KISBÉRES: Mifenefélű­! HACSEK: Hát a képes kisujsa­got. A­ négy ódalas. KISBÉRES (el). SAJÓ (jön): Isten jónap, H­acsek gazda. A tehen dógába gyüttem. HACSEK: Tehen? SAJÓ: Hát n­em mondta keed, hogy megveszi a tehent! HACSEK: Akkor az ökör dógába gyütt keed. SAJÓ: Dehogy. A tehenébe. HACSEK: No, de a keed dóga el­adni a tehent, nem a tehené. Saját dógába gyütt. Azér' mondom, hogy az ökör dógába. SAJÓ (feláll): No, isten ágya. HACSEK: Isten ágya. Bégyün pitymallatra. SAJÓ (leül): Penig nyóc litert ad. Olyan a tőgye, mint a duda, az íze meg mint a mandula, e. HACSEK: Oszt, hogy a mandula manap! SAJÓ: Három píz negyedfont. HACSEK: Oszt dudát mennyiét kapok! SAJÓ: Ad a botos kilenc pízér. HACSEK: Ko látja keed. Tizenkét pízér kapok dudát is, mandulát is, keed meg huszonhatot kér a tehe­nér. SAJÓ: De a tőgye... HACSEK: Hát csak tegye. Te­gye, ah­ová akar­ja. SAJÓ ( belé­ereszti a csilla­nos bavul­bics­kát): Most tré­fáljon keed, a kiskésit neki. HACSEK: Mér neki! Nekem, f M­en hal. )­ A költő ÍRTA: FARKAS IMRE HA­CSEK lut a kávéházban­: Pincér, pincér PINCEIi (jön): Hacs­ek úr, parancs: HACSEK: Van a kávéházban narancst PINCÉR­: Hogyne volna! Hányat pa­rancsol ezret ! HACSEK: Hozzon nekem két szép ge­read­et PINCÉR (dühösen el). SAJÓ (jön): Jó­ napot, kedves Haeneken,­­ Tudja hol voltam, a Mecseken. HACSEK: Xa és­ ki győzött ! A Kis­pest? Vagy a Fradi: SAJÓ: Ilyet nem pipált Petőf­i, se Ad­> : A Mecsek sose volt Kispest táján. HAtSEK: Tudom. Biztos ott mérkőz­tek a Mae pályán. SAJÓ (dühös): De Hacsek! Ott senki se mérkőzött! HAtïSEK: A Fradi egyhangúlag győ­zött ! SAJÓ: Hacsek, én szétverem a fejét. Ha nem érti a történetem velejét! HACSE­K: Jó, hát nem a Fradi győ­zött. Egyre megy. SAJÓ (ordít): Értse meg, a Me­csek hí egy hegy HACSEK : Hegyen futballoztak? A­: nem­ elég lapos! .Na és mondja, barlangot védett a kapus. SAJÓ: Slussz. Ez a téma be van fejezve. Versben vitázzak. Nem vagyok meg­veszve. Vegyen magának egy passzend koporsót. Nem hányok magának falra borsót. HACSEK: Mért esz k bonnett Egyen lencsét SAJÓ (felugrik): Köszönöm a volt sze­rencsé­t ! HACSEK : Holnap bejönt SAJÓ (visszaül): Én el se megye Várhatnak ligetek, mezők és hegyek. Nem hagyom magam kitúrni magától, Adom olcsóbban, lefelé balrától A verset, ha kell — de fel nem adom! Hacsekosan, ha nem megy szabadon. Hányok bukfencet, borsót, Mwweket S H versem­ végén döföm le Hacseket! Eljön még egyszer a költődiadal Addig Hacseken át is szálljon a du' 36

Next