Színházi Élet, 1935. június 9–15. (25. évfolyam, 24. szám)

1935-06-09 / 24. szám

ha a felvételeket nem tudják elkészíteni, jövő vasárnap újra el kell jönnie. Tehát várnak. Az immár világhírű magyar regényen, Szán­tó György Stradiva­rius-on dolgoznak és en­nek az utolsó felvéte­leit kell Budapesten­ elkészíteniök Kijött a felvételekhez Szántó György, a regény szer­zője is, akit nagyon nyugtalanít, hogy mi lesz a filmen a regény­ből? Annál nyugtalaní­tóbb ez íreá nézve, mert szomorú testi fogyat­kozása révén nem lát­hatja, legföljebb a fülé­vel érté­kelheti a saját filmjét. A regény meg­filmesítése borzasztóan nem­ néz, mert 250 év tör­ténetét foglalja magában és nemcsak időben, de tértben is szétesik: nyolc országban játszódik. Bolváry azon­ban megnyugtatja az írót és meg­magyarázza, hogy azt az eszmei kap­csolatot, amely a regényt összefogta, a film zenéje fogja szimbolizálni, abban a régi olasz zenében, a­mely egy hegedűn keresztül kapcsolja össze az eseményeket. Az író, akit már Gustav Fröthlich­nek, a regény­ben egyáltalában nem szereplő ma­gyar huszáratillája is nyugtalaní­tott, láthatóan megnyugszik ebben, írni azonban szkeptikusabbak­­ va­gyunk, megkérdezzük Bolváry mun­katársát, Baky Józsefet, hogy mit maradt meg a regényből? — A cím és a zenei lehetőség, — mondja. Boldog vak szerző, ő legalább nem fogja látni! SMOLKA JANOS Llda Baarova As Qustav « Fröhlich a bakon Bolváry Géza, Szánthó György és Bolváryné Ilona Matyasovszky (László fotók) Autó húzza a fogatot (Az autón Bolváry, a fogaton Fröhlich)

Next