Színházi Élet, 1935. június 16–22. (25. évfolyam, 25. szám)
1935-06-16 / 25. szám
Odry is felfigyelt rám. A szavalóversenyen 2-ik díjat nyertem. — Ki volt a zsűri? — Odry, Márkus Emilia és Csathó. — Hogy jutott a Vígbe? — Tarnai hallott szavalni, biztosan ő figyelmeztette a direktor urakat. Üzentek értem a Vígből. Felhívták a figyelmét Jóbnak ... igazgató úrnak. Szombat este Jób direktor úrnál voltam, hétfőre jelöltek ki meghallgatásra- Még aznap behivatott Roboz igazgató úr s közölte velem, hogy úgy döntöttek, szerződtetnek. — Milyen szerepeket, szeretne? — (Határozottan.) Szeretnék középfajú drámát. Én (megdöbbenve): Mi az? — Például Muráti szerepe a »Nem olyan időket élünk« című darabban-De nem idegenkedem másfajta szerepektől sem. Góth tanár úrnál egy hatvan éves szent fejedelemasszonyt játszottam. — Váratlanul érte a szerződtetés? — Nagyon váratlanul. A Kamara Színház is tárgyalt velem, de azt mondták, hogy majd írnak. Közben jött a Víg. — Vizsga után remélte, hogy szerződtetik? _ — Egyáltalán nem reméltem. Nem volt protekcióm s nem hittem, hogy az ilyesmi magától is megy. — Nem ismer senkit? — Nem. — Újságírót? Kritikust? — Senkit. — Mégis! — Nem! — (Találomra.) Pünköstit? — Azt ismerem, de bemutatva nem vagyok. Na és Kállay Miklóst is ismerem, de ő már nem emlékezhetik rám, együtt voltunk társaságban. — Keresett már pénzt? — Statisztáltam két éven keresztül. A Rádióban tegnap volt növendék vizsga, néhány jelenetet adtunk elő. — Csőstől jön az áldás. — (Boldog — mosolyog.) Igen. — A Rádió is fizet? — 40 pengőt kaptam. — Elköltötte? — Még nem. (Nevet, frissen, boldog — pirul.) De betudom majd jól fektetni. — Maga veszi a ruháit? — Azt nem, de a kalapot, kesztyűt én vettem. Praktikus vagyok. Osztálytársaim skótnak neveznek, ez ellen tiltakozom. Főskótnak hívtak, mert nem szeretek kölcsönadni. Illetőleg, ha tartoznak, megkérem. Ilyen tekintetben hiányzik belőlem a bohémség. — Milyen nívón áll az akadémia, milyenek most a növendékek? — kérdem. — Csupa úrilány. Meg vagyok győződve, mind jó nevelést kaptak. — Nem rosszabb a színiiskola, mint a líceum? — Egyáltalán nem. Iskola, iskola! Általában azt lehet mondani, finom kis úrilányka Gyöngyi. Jókedvű, okos, intelligens. Kitűnő anyag. Szimpatikus. Körmét nem festi, szemöldökét nem nyírja, nem ideges, nem álmodozó. Reális, okos lány, ismeri az életet, anélkül, hogy kiábrándult lenne. Mindenesetre egy új típus a színipályán. Egy magasabb nívó, akivel szemben nehéz fölényeskedni. A végén ezt kérdeztem: — Meg lehet kérdezni: volt már szerelmes? Szemrebbenés nélkül feleli: — Hogyne lehetne megkérdezni! Voltam.... Nyíltan néz rám a húsz éves Gyöngyi, bátran, tisztességesen, őszintén. Mintha azt mondaná, csak tessék, tessék kérdezni. Mai lányok vagyunk. Nincs titkunk. Nádas Sándor is Vári Gyöngyi, a Vígszínház új tagja (Foto Gyenesi