Színházi Élet, 1935. június 16–22. (25. évfolyam, 25. szám)

1935-06-16 / 25. szám

GYANÚS TALÁL­KOZÁS Egy Rodolpho nevű külföldi magyar artista tartózkodik néhány nap óta Pesten. Valamelyik nap odamegy hozzá a vidám, kövér artista­ügynök. — Idefigyeljen Ro­dolpho, én szerződtetem magát. — Hát van magának fogalma róla, hogy mit tudok? Hiszen én még nem is dolgoztam Pes­ten. — De én láttam ma­gát. — Külföldön! — Nem, Pesten. — Nézze, ne bolon­dozzon. Én mindössze egyszer szerepeltem Pesten. Szilveszter este játszottam a Markó ut­cai fogházban a rabok­nak. Mire az ügynök így válaszolt: — Mit szól hozzá? Én ott láttam magát! AZ EGYETLEN AKADÁLY Kabos Gyulát ugratják a Kövesi-vár asz­talánál. — Te miért nem lettél a Nemzeti Színház tagja? — Hát tudjátok, — meséli Kabos — min­denkivel becsületszavára megfogadtatták, hogy nem szól senkinek a szerződésről. Engem azért nem szerződtettek, mert nem bíztak a becsület­szavamban. A HATÁROZATLAN ÚTITÁRS SAMURA ÉRDEK­LŐDIK — Papa, kérdezhetek va­lamit* — Igen, kisfiam.­­— Ha elalszik a lábad, behunyod a tyúkszemedet ist AZ IDOMÍTÁS CSODÁJA !" HiSzen a strucca énekel. — Dehogy! l­enyelte a rád­iókés­zü­lékemet. (Ric et Rae) — Most már ideje v­olna megszólítanom, te­kintve, hogy három állomással tovább utaztam, mint kellett volna... (London Op.)

Next