Színházi Élet, 1935. július 14–20. (25. évfolyam, 29. szám)
1935-07-14 / 29. szám
KLÁRA : Most akarom meglepni vele . .. Hazajött már? ... BÖSKE : Éppen most érkezett ! ... A sofőr már lent is ül a konyhában . . . KLÁRA : Nem szeretem, ha a sofőr a konyhában ül . .. BÖSKE: Brómot hozott a szakácsnőnek... KLÁRA : Brómot? . .. BÖSKE : Igen ! ... A szakácsnőnek lámpaláza van a mai estély miatt I . .. Félünk, hogy összeroppannak az idegei . . . KLÁRA (nevet) : Karolin minden nagy vacsora elött idegrohamot kap I ...De eddig még nem történt soha semmi baj ... Reméljük, ma sem I . . . BÖSKE : Nyugodt lehet kegyelmes asszonyi... A parfék remekül sikerültek ! .. . Zserbó sem csinálhatta volna szebben !. .. Nem akarja megnézni őket? . . . KLÁRA : Karolin nem tűr el nőt a konyhában ! . . . Neki az alkotáshoz magányra van szüksége ! . . . Vagy férfiakra ! . . . (Más hangon.) Mit szólsz ehhez az övhöz ... A kapcsok nem elég pontosak . . . BÖSKE : Én is azt hiszem ! . .. KLÁRA (bosszankodva) : Hát látod ! . . . Ez Rosenzweigné I . . . Tipkus Rosenzweigné... Remekműveket szállít, de az utolsó pillanatban mindig kiderül, hogy van rajtuk egy kis hiba ! BÖSKE : Ezt a csekélységet én is megigazíthatom ! . . . KLÁRA : Szó sem lehet róla ! . . . Ide kell jönnie, személyesen !. . . Hívd fel azonnal a szalont . .. BÖSKE : Igenis ... (A telefonhoz megy.) KLÁRA : Odakint hívjad fel !.. . És ha jelentkezett, kapcsoljad be ide hozzám . . . BÖSKE : Parancsára ! . . . (Baloldalt halk kopogtatás.) KLÁRA : Te vagy az Péter? . . . PÉTER (hangja balról) : Én vagyok ! . . . (Baloldalt belép Alvinczy Péter: Negyven és ötven közötti, kellemesen szürkülő, kitűnő megjelenésű, reprezentatív, nagyon rokonszenves férfi. Volt miniszter. Utcai ruhában van.) PÉTER : Kezedet csókolom Klára 1 KLÁRA : Csakhogy hazajöttél Péter ! . . . Egész nap nem láttalak ! . . . Hol ebédeltél? PÉTER : A parlamentben 1 ... A bizottsági ülés háromig tartott ! . . . Utána kétórás tanácskozás a miniszterelnökkel. .. KLÁRA : Fáradt vagy? PÉTER : Ha veled vagyok, soha ! . . . Csak át kell lépnem ezt a küszöböt . . . Ezt a bűvös küszöböt ... És egyszerre friss vagyok, vidám és fiatal . . . KI.ÁRA : Szép tőled, hogy még mindig udvarolsz ! . . . De félek, hogy csak okosságból teszed ! . . . Te rájöttél, hogy néhány kedves szóval könnyűvé lehet tenni a legsúlyosabb házasságot is . . . PÉTER (nevetve) : Igazad van ! . . . A mi házasságunk csakugyan súlyos ! . . . Semmi reményem, hogy valaha is kiábránduljak belőled ! . . . KLÁRA (ijedten) : Szeretnél talán? ... PÉTER (komolyan) : Isten őrizz ! . . . Ha kiábrándulnék belőled, sokkal, de sokkal szegényebb lennék . .. KLÁRA : Ez igazán megható !. .. Tulajdonképpen derék fiú vagy Péter !... Tíz évi házasság alatt ötször voltál miniszter, de csak egyetlen egyszer szerelmes I . . . A tárcáidat folyton változtattad I. . . De a feleségedet soha I . . . (Felháborodva.) És téged mernek támadni a lapok I. . . PÉTER : Ez ellen könnyű védekezni I... Én nem veszek újságot a kezembe I . . . Olvastad azt az aljas cikket, amit a Hajnali Hírlap írt ellenem? . . . KLÁRA : Én Igen I . . . De hogy olvastad te !. . . Ha nem veszel lapot a kezedbe I . . . PÉTER : Nem vettem a kezembe I ... De belenéztem I. . . Mondhatom, felháborítói... ízléstelen célzások arra, hogy a mai nehéz időkben estélyt adok . . . (Hangsúlyozva.) Az Andrássy-úti palotámban I . . . Ezt dült betűkkel írják ! . . . Mintha én ezt az Andrássy-úti házat nem tisztességes munkából építettem volna !. . . Én e pillanatban nem vagyok a kormány tagja !. . . KLÁRA : Elég nagy könnyelműség tőled!... PÉTER : Ne tréfálj kérlek ! . . . Nem vagyok miniszter, tehát éppen olyan jogom van korrekt és kifogástalan módon pénzt keresni, mint bármely közönséges halandónak !. . . Ha újra miniszter leszek . .. KLÁRA : Ezt kopogd le gyorsan ! . . . (Kopogtat.) PÉTER : Ha újra miniszter leszek, le fogok mondani az állásaimról ! . . . KLÁRA : Kérlek !. . . Előttem nem kell védened magad ! . . . PÉTER (növekvő lendületei) : Ami pedig ezt a mai estélyt illeti, ez nekem nem öröm, hanem kötelesség ! . . . Én a fehér asztalnál összehozom a legkülönbözőbb elemeket ! . . . Az arisztokráciát a pénzvilággal, a polgárságot a dzsentrivel, a kormányt az ellenzékkel ! . . . Egy ilyen estélyen a legmakacsabb ellenfelek is kénytelenek * konciliáns hangon érintkezni egymással ! . . . Ezáltal kedvezőbb atmoszféra keletkezik, új ötletek születnek, békés megoldások készülnek, szóval hozzájárulok a politikai feszültség enyhítéséhez ! . . . Ezért adok estélyeket ! . . . És ezt a parlamentben személyes megtámadtatás címén el is fogom mondani ! . . . . KLÁRA : Ott leszek a karzaton ! . . . De most foglalkozzál egy kissé velem ! . . . (Durcásan.) Meg vagyok sértve ! . .. szavad sincsen az új ruhámhoz ! . . . Egyetlen PÉTER (bűnbánóan): Teljesen igazad van !... mutasd csak magad ! . . . Nahát ! . . . Ez a ruha ! . . . Ez ellen határozottan tiltakozom KLÁRA (ijedten): Nem tetszik talán? .. . PÉTER : Túlságosan tetszik ! . . . Ez ép a baj ! . . . Érdekes vagy benne és izgató ! . . . Valahányszor egy új ruha van rajtad, mindig úgy érzem, hogy új fejezet kezdődik a házasságunkban . . . KLÁRA (meggyőződéssel): Akkor ennek a házasságnak sok fejezete lesz ! . . . Rosenzweigné szejes gőzzel dolgozik a folytatásokon ! . . . Egy elmez az Operabálra .. . Egy ruha a francia övet estélyére ! . . . És egy kosztüm a karusszelhez, a Nemzeti lovardába . . . PÉTER : Egészen csinos programm . . . KLÁRA : De ne félj tőle ! . . . Minden ruhában egyformán foglak szeretni . . . (Gyengéden megcsókolja, kis szünet.) Beretvás pasztilla fejfájás ellen