Színházi Élet, 1935. szeptember 1–7. (25. évfolyam, 36. szám)

1935-09-01 / 36. szám

Felragyogtak hát a csillagok a kert felett és Vidovszky olyan volt az ég, hogy Béla szerint »direkt le kellene festeni.« Zádorné, mint házi­asszony megterítette az óriási asz­talt a plateaui­­, ahol évről-évre a garden party vendégei táncolnak és a feketeruhás, fehérkötős, bóbitás szo­baleányok egyre hordták fel a tála­kat, az ételekkel és az italokkal. Zádor István, az ünnepelt, kifogás­talanul sza­bott szmokingjában ott állt a plateau szélén és várta a ven­dégeket. A hölgyek úgy látszik so­káig öltözködtek, mert csak a férfiak érkeztek. Először jött Pólya Tibor fürdőkabátban és olyan sárga cipő­ben, melynek még csak zsinórja se volt, nemhogy be lett volna fűzve. Pólya Iván következett, ő szűrt kanyarított a nyakába. cifra-Aba Nóvák sm­ortiban volt, lengő, kék­színű shortcban, melyet csak azért ne­vezünk így, mert mostanában divat ez a neve. Régebben rövid magyar­nak hívták. Szlányi bácsi a mun­kakabátját viselte, melyet erre az alkalomra külön nem mosatott ki. Borbereki, Chiovini, Pohárnok, fiatalok, az Isten tudja, honnan ke­­­rítették elő azt a sok rongyot és vacakot, amibe belebújtak. Fényes Adolf bő felleghajtó köpönyegébe burkolódzott. Pátzay Pál tenisz­dresszt vett fel és tessék elképzelni a jelenetet: mint ünnepelt és mint házigazda ott állt Zá­dor István, remek szmokingjában gánsan szegény, és ele­a fo­gát csikorgatta, de úgy tett, mintha nem venne észre semmit, egy árva hanggal sem árulta el, hogy meg van lepve. Tudta, hogy valamit terveznek az ugratás­á­ra, és elhatározta, hogy mindent természetes­nek talál. Szerencsére a höl­gyek ruhái megvigasz­talták. A dámák kényes­fényes estélyi ruhák­ban jöttek, virágcsok­rokkal, igazi gálára öl­tözködve. Volt verdes felköszöntő, ünnepi be­széd, étel-ital bőven. Aba Novák állandóan a shortja madzagjához kötözte a poharát, hogy el ne cseréljék. Minden­féle szedett-vedett nép­séggel nem iszik egy pohárból, mondta gőgösen. Az ünnepelt se állt szóba a férfiak­kal. Furcsa is volna, ha egy elegáns, szmokingos úr elkeveredne a topron­gyos csőcselék között! Most jött a második meglepetés. A hölgyek, persze előre összebeszéltek, egymásután faképnél hagyták Zá­dor Istvánt, u­gyse mint ünnepeltet, úgyis mint házigazdát és sorra Fé­nyes bácsihoz csatlakoztak. Fényes bácsi úgy megijedt ettől a rohamtól, hogy éjfél után kereket a­dott és­­ aludni ment. És hogy jól aludjon, kapott éjjeli zenét. Vegyeiskarra al­kalmazta Aba Novák Vili. A Zádo­rék meg a Pátzayék kutyája is bele­bele vonított. Kiderült, hogy ezt is gyakorolták, még a két kutya is be volt tanítva! A hold már magasan járt éjsza­kai vándorútján és Fényes bácsi műterme körül is csend honolt, ami­kor a plateaun még mindig nem fo­gyott ki az étel, az ital és a jókedv. Jancsó Lajos, a Művésztelep igazga­tója csinált zárórát, hajnalhasadás­kor. Azzal indokolta, hogy másnap is nap van, még­hozzá jó időt,­­szép időt jósolnak. A festők tehát fesse­nek, a szobrászok mintázzanak és este majd folytathatják a mulatsá­got. Ügy is történt. Csak Zádor István a pót István napra már nem öltö­zött szmokingba. A Fényes bftesit nem hagyják élni a nők 29

Next