Színházi Élet, 1935. október 6–12. (25. évfolyam, 41. szám)

1935-10-06 / 41. szám

gária már véglegesen el­dönteni látszott a küz­delmet a maga javára, nemcsak kék-fehér, de zöld-fehér drukkerek is ütemesen ünnepelték a mezőny legjobb emberét, Turait. — Tu-ra­i! Tu-ra­i! — hangzott innenről és túl­ról és ebben az egyete­mességben volt egy kis üzenetféle a szövetségi kapitány felé. Nem helye­seljük, ha a közvélemény terrorisztikus formában lép fel olyan fontos kér­désben, mint a válogatás, viszont ez az eset azt mu­tatja, hogy jobb volna, ha a felelősséget egy ember helyett alkotmányosan szétosztanák a közönség között. Szinte kedvem volna proponálni, hogy adjunk egyszer általános, titkos választójogot a drukkereknek, össze ők a­ csapatot. Állítsák sza­vazás útján. Száz az egyhez, hogy a közönség csapatában ne­gyedrész annyi hiba se lenne, mint a legutóbbi válogatott csapatban. Turai borzalmas erejű szabadrú­gása után Háda még mindig várja a labdát, amely a háta mögött, sőt a Háda mögött van 64

Next