Színházi Élet, 1935. október 6–12. (25. évfolyam, 41. szám)
1935-10-06 / 41. szám
gária már véglegesen eldönteni látszott a küzdelmet a maga javára, nemcsak kék-fehér, de zöld-fehér drukkerek is ütemesen ünnepelték a mezőny legjobb emberét, Turait. — Tu-rai! Tu-rai! — hangzott innenről és túlról és ebben az egyetemességben volt egy kis üzenetféle a szövetségi kapitány felé. Nem helyeseljük, ha a közvélemény terrorisztikus formában lép fel olyan fontos kérdésben, mint a válogatás, viszont ez az eset azt mutatja, hogy jobb volna, ha a felelősséget egy ember helyett alkotmányosan szétosztanák a közönség között. Szinte kedvem volna proponálni, hogy adjunk egyszer általános, titkos választójogot a drukkereknek, össze ők a csapatot. Állítsák szavazás útján. Száz az egyhez, hogy a közönség csapatában negyedrész annyi hiba se lenne, mint a legutóbbi válogatott csapatban. Turai borzalmas erejű szabadrúgása után Háda még mindig várja a labdát, amely a háta mögött, sőt a Háda mögött van 64