Színházi Élet, 1935. október 13–19. (25. évfolyam, 42. szám)

1935-10-13 / 42. szám

Ezzel a címmel érdekes irodalmi vállal­kozás alakult Budapesten. Célja egyrészt az, hogy azokat a tehetséges írókat, akik­nek bármilyen okból nincs kiadójuk, egy táborba gyűjtse, tanácsokkal lássa el és hozzásegítse őket műveik megjelentetésé­hez. Másrészt az olvasóközönségnek jó és olcsó könyveket akar nyújtani. Az­ egyesület elnöke: dr. Erődi-Harrach Béla egyetemi tanár, alelnökei: gróf Teleki Sándorné Szikra és dr. Ritoók Emma, ügyvezető elnöke: Vándor Iván és főtitkára: dr. Hermann Richárd, a Belvá­rosi Színház igazgatója. Vándor Iván, ügyvezető elnök, a meg­alakulás előzményeiről a következőket mondotta a Színházi Életnek: " Németországban jónéhány ilyen könyvpártoló egyesület van, némelyik hatvan-százezer taggal. Ez azt jelenti, hogy az egyesület kiadványait sokszor százezer ember kapja meg, mielőtt még "könyvkereskedői forgalomba kerülne. Ná­lunk ilyen egyesület eddig nem volt. A kiadók érthetően félnek ismeretlen em­berekkel kísérletezni, így a tehetséges írók egész sora nem tudott szóhoz jutni. Volt ugyan egy mód rá: a saját kiadá­sában megjelentetni a művet. Ilyenkor a nyomdaköltségeket az író viseli, ba­rátai, ismerősei körében igyekszik előfi­zetés útján elhelyezni a köteteket. Az ilyen írónak természetszerűleg egy célja van: minél olcsóbban kiállítani mindent. Ennek a természetes következménye az, hogy szedés, papír, kiállítás bizony sze­gényes. Az­ ilyen kiadványok legnagyobb része, a külseje miatt nem illik bele abba a könyvcsal­ádba, amit könyvtárnak ne­vezünk. Ez nemcsak pénzhiány, hanem a rutintalanság és­ a hozzá nem értés követ­kezménye. — Most találtunk egy lelkes nyomdászt, Hot­ó Aladárt, a Fővárosi Nyomda ve­zérigazgatóját, aki a magyar könyv iránti szeretetéből kifolyólag félretett minden­féle üzleti szempontot. A legszűkebb költ­ségeit felszámítva boc­sátja rendelkezé­sünkre óriási szaktudását, ízlését és üze­mét. Erre tehát már nincs gondunk. Most a tagok összetoborzásán dolgozunk. Mindenki, aki belép az egyesületbe, évi négy pengő tagsági díjért megkapja díj­mentesen két kiadványunkat. Minden to­vábbi kiadványunkból pedig harminc százalék engedményt adunk. Reméljük, hogy egy év leforgása alatt elérjük a háromezres taglétszámot. Ebben az eset­ben már nem két, hanem négy könyvet tudnánk évente kihozni. Ez azt jelenti, hogy évenként négy író egy-egy kötete jelenne meg úgy, hogy a megjelenéskor már háromezer példány el van adva a művéből. Természetesen azután, hogy a tagok megkapták a­ maguk példányát, a könyvet a kereskedői forgalomba is eljuttatjuk. — Azt hiszem nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy mit jelent ez a magyar irodalom szempontjából. De más irányban is dolgozunk. Tanácso­kat adunk kezdő, rutintalan íróknak. Elolvasunk félig kész munkákat, amelyek­nek a szerzői megakadtak és nem tudják folytatni megkezdett művüket, kár átsegítjük őket a mesterségbeli ilyen­dás hiányából keletkező akadályokon. tu­— A vezetőség a legnagyobb jóindu­lattal olvas el minden beérkező írást és mindent kiad, amit arra alkalmas­nak talál. Megszólaltatunk ismeretlen, tehetséges embereket és reméljük, hogy komoly lendületet tudunk adni az új magyar irodalomnak. Ehhez azonban a nagyközönség megértő, jóindulatú tá­mogatására va­n szükségünk... Vándor Iván M. Sz. P. E.-nek ügyvezető elnöke (Fotó László)

Next