Színházi Élet, 1935. október 20–26. (25. évfolyam, 43. szám)

1935-10-20 / 43. szám

kesztőségé. Ha valaki elkiáltja magát a folyosón, hogy »Guthyl«, egyszerre hár­man ugranak: Guthy, Kuthy és Muki. NÁDAS SÁNDOR. Kéziratához mindig levél van mellékelve: »Kedive» Lukács, a cikkhez ne rajzoltasson kopfot, illusz­trálni sem szabad, egészen egyszerí­ be­tű­kkel, minden cicoma nélkül közölje«. NAGY ENDRE. Az újságírás egyetlen műfajától irtózik: a riporttól. És ő írja a legbriliánsabb riportokat. Káromkodva, átkozódva, fenyegetődve utazik Óbudára a téma után és egy fiatal hírlapíró lel­kendező boldogságával írja meg tanul­mánynak beillő riportját. PERCZEL JULISKA. Az Otthon-rovat szerkesztője. Még mindig abban a tév­hitben él, hogy a szerkesztőség valami előkelő társasági szalon, ahol csupa jól­nevelt, finom úriember halkan cseveg. PÁN IMRE. Valóságos, élő filmlexi­kon. Nemcsak azt is tudja, amikor született Gloria. Swanson, de azt is, hogy hányszor vált el és kikhez fo­g a közeljövőben férjhezmenni! Érdeklődései köre messze túlhaladja a rovatát. Nem­ mondja sen­kinek, de egész biztos, hogy költő és ál­néven verseket küld a Színházi Élethez. PALHAZI GYULA: A keresztnevét én is csak most tudtam meg. Ő az a bi­zonyos »Foto Pálházi«. A fotoriporteri kar legifjabb tagja, most tanul »szemte­lenséget« a többiektől. IFJÚ SZACELLÁRY GYÖRGYNÉ. Csomaggal érkezik, amely rendszerint tele van sajátsütésű, pompás házipogá­csával. Ezt osztogatja szét, am­nt kitűnő konyha­ rovatának reklámját, a munka­társ 8ak között SMOLKA JÁNOS. A láthatatlan em­ber. Csak logaritmussal lehet kiszámí­tani, hogy mozibemutatón van-e, vagy a filmgyárban, írókkal, könyvkiadókkal, vagy filmproducerekkel tárgyalt Amióta Konferencia a nyomdavezetőséggel Révész Zsigmond igazgató, Divald Alfréd igazgató, Kettinger Antal művezető, Székely Artúr igazgató, Molnár Dániel és Littner Mór híre ment, hogy ő fedezte fel Gerva> Maricát, az előszobája tele van felfede­zésre váró filmsztárjelöltekkel. STELLA ADORJÁN: A legsokoldalúbb magyar újságírók egyike. Formás és kedves cikkeit maga kopogja le. Ebből a szempontból világcsodának számít, mert két ujját ellőtték a háborúban, bár saját állítása szerint úgy vesztette el a a két ujját, hogy tűzbe tette a kezét egy nőért. SZAKMÁRY LÁSZLÓ, ö a műterem vezetője, festőművész és zeneszerző. Csupa eredetiség és kedvesség, amit csi­nál, vagy mond. Ismerőseivel csak rajz­ban és kottában levelezi. Eredetileg ba­rátnak készült, innét van, hogy Lakatos László azt írta Szaky emlékkönyvébe: »Uram, ön ott tudott hagyni egy olyan remek pályát, amely nőtlenséggel jár?!« SZÉP ERNŐ. Az egyetlen, aki kopar­tat, mielőtt bejön az ajtón. Sétapálcáját és kalapját finoman, szinte gyengéden leteszi a székre, aztán átnyújtja a cikkét és­­ egy szál virágot. Rövid cikket hoz hosszúszárú rózsával. Mi fordítva sze­retnők. TARKEÖVY ISTVÁN az »Ádám« ki­tűnő szerkesztője. Úgy megrágja cikké­nek minden szavát, hogy mire elkészül vele, már rég megváltozott az úridivat. VÁRI PÁL: A fiatal riporter-gárda re­ményt­eljes tagja. Ha egy héten véletle­nü­l nem tudja elcipelni Saljapint a pesti dokkmunkások közé, vagy nem szolgálja ki matyóruhában a sziámi királyt, a szer­kesztő rögtön azt ajánlja neki, hogy ke­ressen magának sürgősen más polgári pályát. VOGEL ERIC: Elegáns, mondani raj­zait nemcsak itthon szeretik, de a kül­földön is. Szereti a festői külsőségeket. Van egy pepita kabátja, amilyent utol­jára a legendás Podmaniczky báró viselt-ZSOLT BÉLA. Titkárt tart és az tartja­ a hátát, ha a cikk késik. Áll a kávéház­ban a szegény titkár a márványasztal mellett és várja, hogy Zsolt befejezze a cikkét. Ha az írói telefonhoz hívják, a titkár utána sompolyog, mert mit lehes­sen tudni, hátha nem jön vissza az asz­tal­hoz. A három fotoriporter: László Henrik, Gyenes János, Pálházi Gyula Outh Ilonka, a titkárnő

Next