Színházi Élet, 1935. október 20–26. (25. évfolyam, 43. szám)
1935-10-20 / 43. szám
hogy rádió-kritikájában helyesbítsen egy szót, amit a Bellini-előadás kapcsán írt. HUNYADY SÁNDOR: A született nagyúr, aki mellé külön költőt kellett szerződtetnie a szerkesztőségnek. Ez költi fel »Sándorkát«, ha az előzetesen megbeszélt cikk megírása aktuális lett. Szállóbeli szobájának asztalán van egy tálca legalább százötven különféle minőségű és keménységű meghegyezett ceruzával. Ebből a dús készletből választja ki azt, amely megírandó cikkének hangulatához legjobban passzol. Állandó hörghurutja ellen Levente-cigarettával védekezik. GÁBORNÉ: A kiadóhivatal igazgatónője, a leghalkabb szavú dáma. Mindenkit figyelmes, kedves, megértő módon hallgat vérfig, aztán, ha úgy találja, hogy az, amit előadtak, a lap érdekeibe ütközik. őzika mosolyával azt mondja: »nem!« És ez a nem erősebb tizenhat lennél. WÜONKA. Lásd: Guth Ilonka, ő a titkárnő és a legrégibb bútordarabok egyike a házinál. Élő telefonkönyv. HaUé Szelasszié boldog lehetne, ha olyan elszánt testőre és kitűnő diplomatája volna, mint a Színházi Élet Ilonkája, amint ott trónol Incze főszerkesztő előszobájában. KALMÁN JENŐ: Rosszat mondami nem akarok róla, jót pedig keveset tudok. Harsányi Zsolt után ő a korelnök. Legnagyobb nevezetessége, hogy ő a híres Muki kutya gazdája. KARINTHY FRIGYES: A legszívesebben és legtöbbet olvasott magyar humorista kézirata teljesen olvashatatlan. Nem is tudja más elolvasni, csak ő. De ezt aztán lelkesedéssel teszi. Bármennyi dolga van a szerkesztőnek és ha ötvenen várnak is rá az előszobában, Karinthy beront a kész cikkel, széket húz az íróasztal elé és belekezd a felolvasásba. Valósággal transzba jön a hangjától és olyanokat is beleolvas a cikkbe, amik benne sem voltak, csak időközben jutottak az eszébe. Amikor aztán a cikk nyomtatásban megjelenik, fölháborodva jön és reklamál, hogy már megint húztak a krokiból! Azt reklamálja mindig, amit csak beleolvasott. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. A cikket a feleségénél kell megrendelni, ő veszi fel a Smolka János és Vári Pál Orttzer otthon szerkeszt honoráriumot is. Mindig zöld tintával ír, apró, egészen apró betűkkel. Néha egy szót tízszer is kihúz, mindig új kifejezést keres és amikor megtalálja, más színű — piros — tintával írja be. KUTHY GYÖRGY: Két múzsa szolgálatában áll. Ő veszi át a szépíróktól a kéziratokat és ő választja ki a leadásra kerülő kottákat a világirodalom slágereiből. Ezért a legnépszerűtlenebb minden munkatárs között. Mert őt szidják a költők, ha visszakapják a kézirataikat és őt szidja a közönség, ha a sláger túlságosan ismerős. Pedig neki van igaza, mert a számból akkor lesz sláger, ha már mindenki dúdolja. Ha nincs kéznél zongora, maga énekli le a számokat Incze főszerkesztő úrnak. A főszerkesztő szerint gyakran mást énekel, mint ami megjelenik. LASZLO HENRIK: A fotóriporterek főparancsnoka. Tizenhárom éves korában robbant föl először magnéziumtól, azóta már többször megtörtént vele ez a baleset. Művészetének olyan lelkes híve, hogy fejfájás ellen magnéziumot vesz be, aszpirin helyett. MARKUS LASZLO: A legpontosabb munkatárs. Ha azt mondja, hogy félháromkor lehet küldeni a cikkért és félhárom után egy perccel még mincs nála a szerkesztőségi altiszt, telefonji, hogy mi az oka a feltűnő késedelemnek . MÓRICZ ZSIGMOND. Az egyik lánya veszi fel a cikkrendelést, a másik lánya hozza a kéziratot, a harmadik jön a honoráriumért. A reklamációs osztályt a felesége, Simonyi Mária vezeti, őt kell intervencióra kérni, ha késik a megígért kézirat. MUKI: Eredetileg csak Kálmán Jenő kutyája volt, ma már az egész szer- Lukács és Farkas Imre