Színházi Élet, 1935. november 10–16. (25. évfolyam, 46. szám)

1935-11-10 / 46. szám

Soh­a olyan hódolattal nem fogadtak még senkit Hollywoodban, mint »a pro­fesszort«, Max Reinhardtot, aki azzal a fel­tétellel ír­t­a alá első filmrendezői szer­ződését, hogy nem fogad el semilyen feltételt. Kikötötte, hogy minden összeget fo­lyósítanak, amire szüksége van, és annyi ideig dolgozhat a filmen, amíg úgy nem érzi, hogy munkája tökéletes. így történt, hogy pontosan száz napig készült a Szentim­­reji álom­zaja és az előirányzott egymillió filmváltó­dollár helyett kétmillió dollárba került. * Statisztikusok kiszámították, hogy ezen a fi­men dolgozott a legnagyobb techni­kai gárda, mert a gigantikus méretek­hez szokott Reinhardt egészen új fény­játékokat, tömegjeleneteket, technikai csodák­at és rendezői bravúrokat való­sított meg a fi­mben. És a »prod­esszor« megszokta, hogy mindent megvalósítson, ami páratlan fantáziájában megszületik Nyolcvanezer méter filmszalagot for­gattak le. Ebből negyven filmet lehetne összevágni. El lehet képzelni, hogy mi­lyen feladatot jelentett Reinhardt mun­katársa: William Dieterle és Ralph Oberon, a tündérkirály: Victor Jory . . . Reinhardt és Titánia: Anita Louise

Next