Színházi Élet, 1935. december 1–7. (25. évfolyam, 49. szám)

1935-12-01 / 49. szám

ben volna a dolog. Most az a kérdés: a közönség is szeretetébe fogadja-e? Nagyon csodálkoznék, ha nem így történne. Mert nekem nagyon bevallom őszintén, tetszenek. * Az egyik szám: Gózon —­ Matyi hívja Dajbuskát — Rózsit haza a falujába. Hogy az elmenetel felől mit határoznak, a követ­kező dal áirulja el: Elmegyünk, mi Csengeribe, Csengeribe, Csengeribe. Majd, ha jő a nyár — Kimegyünk a tengeribe. Tengeribe, tengeribe — Jaj, de jó lesz már! Csengeribe kimegyünk a Tengeribe. Fejünk fölött fütyül majd Tengerire. Csengeribe — tengeribe — Ott talál kend emberire. Majd ha jő a nyár, * akár Persze, hogy ezekből is pár lesz. — Perényi — fehérvári főhadnagy úrból és Marika — Balogh Klári mű­vésznőből. Matyi dala előreveti az egy­bekelés nagy eseményeinek árnyékát: Szólok az apádnak, Az édesanyádnak — Pirostetős fehér házunk Hazavár, ha itt lesz a nyár. S tavasszal. Egy apró paraszttal Hangosabb lesz a magyar határ.'... * pal utcaU is benne van ra. Azért az eredeti is mégis csak az az igazi Idők voltak azok, amikor tudták a vonzóerejü­termé­szetesnek találták, ti ízen­hatéves kislány, Pápáról va elindul és — »megyen a re­után­!« Berky Lili: csodálatos krizantém. Balon Klári, rózsaszín rózsa. Dajbukdi. Muskátli. Peéry Piri: Az, ami akar lenni, mert ezt parancsolja a szerepe: Katángkóró. Szóval: tökéletes a csokor! Nem a »csokron« múlik, ha... De erre nem is szabad gondolni! Irta és zenéjét szerzette: Farkas Imre. Szóval, én vagyok a szerző, akiről azt mondják, hogy poéta-ember, költő, rí­melő, versfaragó. Hogy ez mennyire igaz, hogy milyen költő vagyok, nem tudom? De hogy a rendezőm­, György István vérbeli poéta, százszázalékos költő — ez az egy a huszár királynője Balogh­ Klári Peéry Piroska és Komlós Vilmos (Hajnal fotók)

Next