Színházi Élet, 1935. december 1–7. (25. évfolyam, 49. szám)
1935-12-01 / 49. szám
ben volna a dolog. Most az a kérdés: a közönség is szeretetébe fogadja-e? Nagyon csodálkoznék, ha nem így történne. Mert nekem nagyon bevallom őszintén, tetszenek. * Az egyik szám: Gózon — Matyi hívja Dajbuskát — Rózsit haza a falujába. Hogy az elmenetel felől mit határoznak, a következő dal áirulja el: Elmegyünk, mi Csengeribe, Csengeribe, Csengeribe. Majd, ha jő a nyár — Kimegyünk a tengeribe. Tengeribe, tengeribe — Jaj, de jó lesz már! Csengeribe kimegyünk a Tengeribe. Fejünk fölött fütyül majd Tengerire. Csengeribe — tengeribe — Ott talál kend emberire. Majd ha jő a nyár, * akár Persze, hogy ezekből is pár lesz. — Perényi — fehérvári főhadnagy úrból és Marika — Balogh Klári művésznőből. Matyi dala előreveti az egybekelés nagy eseményeinek árnyékát: Szólok az apádnak, Az édesanyádnak — Pirostetős fehér házunk Hazavár, ha itt lesz a nyár. S tavasszal. Egy apró paraszttal Hangosabb lesz a magyar határ.'... * pal utcaU is benne van ra. Azért az eredeti is mégis csak az az igazi Idők voltak azok, amikor tudták a vonzóerejütermészetesnek találták, ti ízenhatéves kislány, Pápáról va elindul és — »megyen a reután!« Berky Lili: csodálatos krizantém. Balon Klári, rózsaszín rózsa. Dajbukdi. Muskátli. Peéry Piri: Az, ami akar lenni, mert ezt parancsolja a szerepe: Katángkóró. Szóval: tökéletes a csokor! Nem a »csokron« múlik, ha... De erre nem is szabad gondolni! Irta és zenéjét szerzette: Farkas Imre. Szóval, én vagyok a szerző, akiről azt mondják, hogy poéta-ember, költő, rímelő, versfaragó. Hogy ez mennyire igaz, hogy milyen költő vagyok, nem tudom? De hogy a rendezőm, György István vérbeli poéta, százszázalékos költő — ez az egy a huszár királynője Balogh Klári Peéry Piroska és Komlós Vilmos (Hajnal fotók)