Színházi Élet, 1935. december 15–21. (25. évfolyam, 51. szám)
1935-12-15 / 51. szám
Tamás István filmdrámájának, a »Csak egy éjszakára« című hangosfilmnek utolsó jeleneteit rendezte tegnap Székely István, ötszázfőnyi statisztériával, öt operatőrrel, Filmiroda udvarán felépített orosz a városka utcáin és terein. Az érdekes felvételeket Babits Mihály és felesége, a kitűnő költőnő, Török Sophie is végignézték a szerző, Tamás István társaságában. Itt, a bábeli forgatagban és zűrzavarban beszélgettünk a költővel, akit közben a Filmhíradó riportere lekapott »premier planban«, amint a robogó lovasokban és a szertefutó tömeg játékában gyönyörködött. Babits Mihály a következőket mondotta: — Mindig érdekelt és izgatott a film, ez az új kifejezési forma, amely azonban idáig még nem találta meg a maga igazi, egyéni hangját. Valahogy olyanformán vagyunk vele, mint az első autókkal, amelyek pontos másai voltak a hintónak, csak éppen a lovak hiányzottak előle. A mai, áramvonalas autó már kinőtte ezeket a kísértet-lovakat, melyeket önkénytelenül is mindig eléje képzeltünk. A film is így fogja faképnél hagyni a színpadot: csak előbb élnie k kell végtelen technikai lehetőségeivel, eszközeivel, nem pedig visszaélnie. Ne regényeket és színdarabokat ültessenek át filmre, hanem teremtsék meg a film külön irodalmát, így k könnyen és gyorsan kikecmeregne a kétségtelen kátyúból, melyben ma vesztegel . Ami engem Tamás István filmjében kellemesen lepett meg, hogy Urát lopott át a celuloid-szalagra. Nincsenek vad háborús jelenetei, de szimbolikusan jelzi a háborút, költői képekkel, melyek százszor jobban fogják meg a nézőt, mint a naturalista, nyers valóság-részletek. Szerinteimi ez a film igazi útja: illúziókkal érzékeltetni a valóságot. a Hisz az einsteini definíció szerint valóság is csak illúzió . . . Ehhez persze olyan rendező is kell, mint Székely István, aki száz százalékig segíti az író elképzeléseit. Ezért fogadtam örömmel Székely ajánlatát, hogy Gólyakalifa című regényemet, amely annak idején egyike volt a legnagyobb sikerű magyar némafillmeknek, Londonban angolul is hangosfilmre viszi... Babits Mihály ezúttal először volt künn a filmgyárban, mióta idehaza hangosfilm készül. »Maga a Mefisztó« — mondotta is a film szerzőjének — »aki engem kicsalt az úgynevezett elefántcsonttoronyból«. — De örülök is neki, — tette hozzá — mert ritka élményben volt részem. Még az ebédről is megfeledkeztem. Babity Mihály égelesége, Török Sophie Guttmann direktorok és Tamás István társaságában, a »Csak egy éjszakára« külső felvételein (Foto Hajnal)