Színházi Élet, 1935. december 29–1936. január 4. (26. évfolyam, 1. szám)

1935-12-29 / 1. szám

SUSANNE : Nem értem I ... Mi köze ennek a dologhoz? BR­IG­ITTA : Sajnos, nagyon sok ... A vőle­gényem" ugyanis "szolgálattevő altiszt a min­isz­terelnöikség­en ... Ha a kormány megbukik, akkor az urak napokon át rohannak össze­vissza, hogy egy újat alakítsanak . . . Marcel, a­ vőlegényem velük együtt rohan és nincs ideje házasodni . . . Pedig én irodakisasszony­nak készültem és ha férjhez mennék, szintén állást kaphatnék a miniszterelnökségen, ugyan­ott, ahol Marcel szolgál. .. SUSANNE : Én azt hiszem, a vőlegényed nem is akar házasodni ... És az egészet a kor­mányra tolja . . . Nem forró a sütővas? BRIGITTA : Mindjárt kipróbálom, asszo­nyom . . . (Egy papírdarabot keres, levelet talál a köténye zsebében, azon próbálja ki a s ütővasat.) Éppen mielőtt meg­méltóztattak érkezni, kaptam levelet a vőlegényemtől ... A nagy izgalomban még nem is jutottam hozzá, hogy elolvassam . . . (Mialatt a sírtővarat kipróbálja, önkéntelenül elolvassa a levelet. Felsikolt.) An I SUSANNE : Mi az? . . . Megégetted magad? BRIGITTA (sírva/akad) : Tudtam, tudtam! Milyen szerencsétlenség ! SUSANNE : Mi történt? BRIGITTA : Itt a levél . . . Tessék elolvasni... SUSANNE (olvassa) : Esküvőt csütörtökön nem tarthatjuk meg . . . Miniszterelnök meg­bukott. Kormány beadta lemondását. Egész nap lovon ülök és pártról-pártra nyargalok, ölelés. Marcel. (Részvéttel.) Szegény kicsikém... Nincs szerencséd ezekkel a kormányokkal. . . .TTA (panaszosan) : Hol vannak azok az idők, amikor az­ urunk édesapja (a falra mutat) a nagy álla­m.. .. húsz évig egyfolytában volt miniszterelnök ... Bár akkor lettem volna fiatal lány, nem ezekben az átkozott időkben... SUSANNE: Csa.si ! . . . Akkor most öreg­anyó lennél . . . Majd megint jön egy minisz­terelnök, aki húsz évig nem bukik meg.. . BRIGITTA: Soha !.. . Olyan miniszterel­nök manapság nincs !. .. Az ördög vigye el az egész politikát ! (Sírva.) Kezét csókolom, asszonyom . . . (El a baloldali ajtón.)­­Kopogtatnak. Susanne feláll a­­ palettasztal mellől. Percy belép.) PERCY : Susanne-om .. . Drágám . . . Végre itt a pillanat ! . . . (Megöleli.) SUSANNE (gyengéden elhárítja) : Csak egy pillanatra . .. még . .. Percy, én szeretnék valamit mondani magának . . . PERCY (meglepődve) : Mit akar mondani, kedves? SUSANNE : Percy !... Én még nem aka­rok a felesége lenni . . . PERCY (rémülten) : De Susanne I . . . Az istenért I. . . Gondolja meg, hogy mit beszél ! SUSANNE : Alaposan meggondoltam ! . . . Én lélekben még nem tudtam elkészülni a há­zasságra !... (Kis szomorúsággal.) Én még nem voltam menyasszony ... PERCY: Nem­ is volt rá ideje. Susanne. Ma egy hete ismerkedtünk meg. Elhoztam. Elraboltam. Most itt van. A kis feleségem. Akarom, hogy az legyen. SUSANNE ! Hát nem akarja, hogy meny­asszony legyek még egy kicsit? . . . PERCY : Meddig? SUSANNE (zavarban) : Hát legalább addig, am­íg az óra éjfélt mutat . . . PERCY (megkönnyebbülten felkacag) : Kis­csacsi ... ! Micsoda kő esett le a szivemről . . Hát üljünk le szépen és beszélgessünk éjfélig... (Megöleli.) Szeretlek, drága ! . . . És az éjfél még olyan messze van ! . . . SUSANNE : Boldogok leszünk? PERCY : Nagyon ! SUSANNE : Te könnyelmű vagy!... Léha!... Szeretőid voltak ! . . . PERCY : Kis csacsi... És te ezt elhitted rólam? SUSANNE : Hát persze . . . Hiszen igaz ! . . . És látod, ma az oltár előtt mégis megfogadtam, hogy hűséges feleséged leszek ! . . . Mondd, te mire gondoltál ott az oltár előtt? PERCY : Szégyenlem megmondani ! SUSANNE : Csak ki vele, bátran ! PERCY (restelkedve) : Hogy milyen fényes az orra a plébánosnak. SUSANNE : Te gonosz ! . . . Ilyenre gondol­tál, amikor én tele voltam áhítattal !? (Hosszú csók.) (A csók alatt hallt, gyengéd hegedűszóló hallatszik a színfalak mögött.) SUSANNE (szinte álomból ébredve) : Hegedű­szó? Ki játszik itt?... PERCY (csók közben) : Te mondtad, hogy karórájára könnyen piszko­lódó és kirojtosodó szalag vagy, szíj helyett vagyen magától zá­ródó fém karóra csattat. Ez az ideális viselet! Króm és ara­nyozott kivitelben készül. Pró­bálja ki még ma az Oraryát Kossuth Lajos­ u. 5. sz. alatti üzletében, a Nemzeti Kaszinó palotájában ITUgelágoitatt és hálás -vagy­ok HiiHMzabb idő óta napimként használóin­a/, (illők Thlosept szappan út én nagyon meg vagyok vulfe ok-Kedve. Borsim egészen tiszta lett, (•gés/MégoN kü­lsi­ JI­, a k­úrtÜNzOk elmultak Nem­ foguk többé más szap­pant használni. Kiváló tisztelettel 1, I­. Ulis Julius J>. NAPKÖZBEN vagy esti szóra­kozóhelyek­en a nő toalettjének legfontosabb kiegészítője a jól ápolt haj. A haj gondos ápolá­sának kezdete a lyes megválasztása. shampon he-A BOM-BIN-shampon megfelel minden közvetelménynek. A legmoder­nebb eljárással, a legkiválóbb anyagokból minden hajszín szá­mára külön készül.­tesen a hozzácsatolt Természe­thasználati utasítást pontosan be kell tar­tani. A nő haja a legszebb ék­­ szere, de csak akkor, ha BOM-­ BIN-sbamponnal mossa.

Next